Pünkösd liturgiája

Nézőpont – 2005. május 14., szombat | 18:01

Az ünnepi mise kezdőéneke így szól: „Az Úr lelke betölti a földkerekséget, és aki egybefogja a mindenséget, tud minden szóról, alleluja.” Az ének már a mise kezdetén ráirányítja figyelmünket a szentírási szakaszokra. Az olvasmány (ApCsel 2,1–11) a pünkösdi eseményről szól, a szentlecke (1Kor 12,3b;7.12–13) pedig Szent Pál tanítását mondja el a lelki adományokról.

Az alleluja vers előtt hangzik el a XIII. századból származó szekvencia, a Jöjj, Szentlélek Istenünk (Veni sancte Spiritus). Az alleluja-vers díszes dallamának könnyebb megjegyzése érdekében szöveget énekeltek hozzá. Így alakultak ki a szekvenciák. Az evangélium (Jn 20,19–23) a nagy ajándékról szól: apostolainak mondja az Úr Húsvét estéjén: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek titeket”.

Pünkösd szent titkáról szól a prefáció. Azzal lett teljessé Húsvét szent titka, hogy ezen a napon Isten elküldte a Szentlelket azoknak, akiket a Krisztussal való közösség révén gyermekeivé fogadott. Az imádság szavai összefoglalják az ünnep jelentőségét: ez az Egyház születésének napja, kiárasztotta az istenismeret fényét, és a sok különböző nyelvű embert az egy közös hit megvallásában egyesítette. Ilyenkor méltó, hogy templomainkban a Római misekánon hangozzék el, amelyben az Egyház külön megemlékezik Pünkösdről: „most megünnepeljük Pünkösd szent napját, amelyben a Szentlélek tüzes nyelvek alakjában az apostolokra szállt”. A többi eucharisztikus imában azt kérjük, hogy gyűjtsön össze minket a Szentlélek, akik Krisztus testében és vérében részesülünk.

A Szentlélek eljövetele új erővel tölti el a híveket. A szentáldozás után értük könyörög az Egyház, hogy ezek az ajándékok mindenkor elevenen működjenek bennük, és a kegyelem ereje tegye tevékennyé őket. Szent Ágoston ezt lehetségesnek tartja, mert „akkor a hívők egy nyelven beszéltek, most pedig a hívők egysége minden nyelven megnyilatkozik. Így tehát most is minden nyelv a miénk, mivel annak a testnek a tagjai, amely magába foglalja őket”.

Verbényi István