Rio de Janeiro két lelke: a felhőkarcolóktól a nyomornegyedekig

Copacabana, a csodálatos tengerpart, a híres Cukorsüveg-hegy, a Corcovado-hegy gránittömbjén emelkedő Megváltó Krisztus szobra, a tengeröbölben visszatükröződő felhőkarcolók mellett létezik a nyomornegyedek, a „favelas” valósága is, mely valóságról az Egyház soha sem feledkezett meg.

II. János Pál 1980-ban a riói Vidigal negyedet kereste fel, míg Ferenc pápa július 25-én a város Varginha nyomornegyedét iktatta be brazíliai zarándoklatába. Becslések szerint itt 1.152-en laknak. A nyomornegyedek száma 700 körül van, s ezekben összesen másfél millióan élnek. A barakkvárosok az úgynevezett „morrókra”, vagyis azokra a jellegzetes gránit szikladombokra, magaslatokra kapaszkodnak fel, amelyek tucatjával veszik körül a központot.

Két Rio de Janeiro létezik: az alsó rész, ahol paradox módon a közép- és felsőosztály él – itt vannak a felhőkarcolók, az exkluzív városnegyedek és luxusszállók; a felső részben pedig, a morrók világában összpontosul a nyomor, a bűnözés, a kábítószer-kereskedelem. A nyomornegyedek lakói nem szeretik a favela, vagy barakkváros kifejezést, magukat „közösségeknek” nevezik, hiszen legtöbben rendes, dolgos emberek, akiknek azonban nincs elég pénzük arra, hogy máshol lakbért fizessenek.

A kormány 2008-ban elkezdte a szervezett bűnözés felszámolását a nyomornegyedekben, tekintettel az idei ifjúsági világtalálkozóra, a 2014-es labdarúgó világbajnokságra és a 2016-ban esedékes nyári olimpiai játékokra. A tervek szerint 2016-ig mintegy 40 nyomornegyedben számolják fel a bűnözést. Emellett természetesen szükség van közművesítésre, iskolák, szociális struktúrák létesítésére, munkalehetőség teremtésére is, hogy a barakknegyedek Rio de Janeiro szerves részét alkothassák. Erre int a Corcovado tetején magasodó Krisztus szobor kitárt karja, mely mindenkit magához kíván ölelni.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír