Rosarium Virginis Mariae – a szentatya új apostoli levele

Vatikán: Tegnap, 2002. október 16-án volt 24 esztendeje annak, hogy Karol Wojtyla bíborost, krakkói érseket, pápává választotta a konklávé. A szerda délelőtti hagyományos általános kihallgatás ezúttal történelmi mérföldkövet is jelentett, hiszen ezen a napon II. János Pál, Péter 263. utódja, elfoglalta az ötödik helyet azok között a pápák között, akik a leghosszabb ideig uralkodtak.
A szentatya a kihallgatáson mondott beszéde elején megismételte azt a fohászát, amelyet ezen a nyáron intézett a Szűzanyához a Krakkó melletti Kálvárián, és amelyben ismételten oltalmába ajánlotta életét, szolgálatát, az egyház sorsát, megismételve pápasága jelmondatát: „Totus tuus…” A pápa hálát adott Istennek 24 éves péteri szolgálatáért és ismételten Isten anyjának kezébe tette le az egyház és az oly sokat szenvedő emberiség életét, valamint saját jövőjét. „Hitünk középpontjában Krisztus, az ember Megváltója áll, Mária nem homályosítja el sem őt, sem pedig üdvözítő művét. A Szűzanya, aki felvétetett testével és lelkével a mennyekbe, volt az első, aki megízleli Fia kínszenvedésének és feltámadásának gyümölcseit. Õ az, aki a legbiztosabb úton vezet el bennünket Krisztushoz, aki egész létünk végső célja” – mondta a pápa, majd idézett Novo millennio ineunte k. apostoli leveléből, amelyben megismételte Krisztus felhívását: „Duc in altum – evezzetek a mélybe.” Arra buzdította a híveket, hogy szüntelenül szemléljék Krisztus arcát és ebben legyen mindenki számára tanítómester Mária, Krisztus anyja.
A szentatya ennek a kívánságának most két jelképes gesztussal adott nyomatékot: a pompeji Mária-szentély híres kegyképe előtt, amelyet erre az alkalomra hoztak el a Szent Péter térre, aláírta Rosarium Virginis Mariae k. új apostoli levelét és a dokumentummal együtt bejelentette, hogy a 2002. októberétől 2003. októberéig terjedő időszakot „A Rózsafüzér évének” nyilvánítja. Nemcsak azért, mert ez az időszak pápasága 25. éve, hanem azért is, mert mélyen tisztelt elődje, XIII. Leo pápa 120 évvel ezelőtt éppen a Rózsafüzérnek szentelt dokumentumok egész sorát nyitotta meg Supremi apostolatus officio kezdetű enciklikájával. A szentévek sorában szokás volt, hogy a Krisztusnak és megváltó művének szentelt jubileum után egy évet a Mária-tiszteletnek szenteltek. A Rózsafüzér latin neve Rosarium, vagy Psalterium Beatae Mariae Virginis, azaz, a Boldogságos Szűz zsoltároskönyve. Mi, magyarok olvasónak, vagy szentolvasónak is nevezzük, mert a Miatyánkot és az Üdvözlégy Mária tizedeit a Rózsafüzér szemeivel számoljuk, őseink szokása szerint olvassuk. Maga a Rózsafüzér szó arra utal, hogy a megváltásunk nagy eseményeiről, tehát hitünk titkairól elmélkedő imádságból mintegy rózsakoszorút fonunk.
„Van-e vajon jobb eszköz a Rózsafüzérnél ahhoz az igényes és rendkívül gazdag feladathoz, hogy Máriával együtt szemléljük Krisztus arcát?” – tette fel a kérdést a szentatya. „Fel kell azonban fedeznünk azt a titokzatos mélységet, amely ennek a népi ájtatosság számára oly kedves imának az egyszerűségében rejlik. Az Üdvözlégy Mária elimádkozásával elmélyítjük Isten Fia küldetésének legfontosabb eseményeit, amelyeket az Evangélium és a szent hagyomány által kaptunk örökségbe.”
A pápa új apostoli levelével öt új titokkal bővítette a szentolvasó imát, amelyeket a „fény titkainak” nevezett el. Ennek célja, hogy kiszélesítsük a Rózsafüzér-ima távlatait.
A szentatya végül megköszönte a lélekben vele egyesülő hívek szüntelen imáit, majd azért fohászkodott, hogy Mária, Rózsafüzér Királynője vezesse el az egyház gyermekeit a Krisztussal való teljes egységre. VR/MK