Én sose jártam nélküled,
csak most jöttem előre;
az ifjúságod elgurult,
azt őrzöm itt a földbe.
A szál, mely fogta lelkemet,
a fényes szál kibomlott,
ne sírj, ha e kövek felé hajolsz,
s nevem kimondod.
Mert jössz te is. Úgy várlak itt, mint otthon, odafenn, s nem tudta más, hogy közeledsz, csak szívem és fülem. Majd rádnézek, mint annyiszor, hogy mit hoztál nekem,- ó, hozd magaddal a napot! Hideg van idelenn.