„Sohasem voltak kétségeim afelől, hogy hivatásomat Istentől kaptam”

Hazai – 2009. november 30., hétfő | 8:35

Veres András szombathelyi megyéspüspök Szent András apostol ünnepén, 1959. november 30-án született Pócspetriben. 2006 óta szombathelyi megyéspüspök. Jelmondata: „Adduxit eum ad Jesum” – „Elvitte őt Jézushoz” (Jn 1,41).

Az idén 50. születésnapját ünneplő Veres András így írt papi hivatásáról 2009-ben a Martinus című egyházmegyei lapban:

„Nem lehettem több négy évesnél, s én már a nagyobb fiúk között csetlettem-botlottam az oltár körül. Minden templomi eseményen, legyen az mise, litánia vagy keresztúti ájtatosság, én biztosan ott voltam a templomban. De nem ám a gyermekeknek fenntartott helyen, az áldoztató rács külső oldalán, hanem a szentélyben, a ministránsok között. Meg is tanultam hamar a ministrálás minden csínját-bínját, de legnagyobb bánatomra, ha nagyobb fiúk is jelen voltak, akkor én korom miatt csak „lógós” lehettem, vagyis főministráns nem. Szívem szerint meghajtottam volna az idő kerekét, hogy néhány évvel idősebb lévén, én segíthessek közvetlenül a miséző papnak. De amire az ember nagyon vágyik, arra nem kell sokáig várni, az előbb-utóbb be is teljesedik. (...)

A rendszeres minist­rálás és a templomi szolgálatban való forgolódás egész biztosan alakította gondolkodásomat, de még a viselkedésemet is. Így fordulhatott elő egyszer Máriapócson, hogy az egyik búcsú alkalmával miközben mentem az utcán, éppen néhány nappal előtte szereltem le a katonaságtól, tehát még nem volt reverendám vagy papi ingem, az egyik néni megkérdezte tőlem: Tisztelendő úr, mikor lesz a mise a római templomban? Mivel tudtam, hiszen a mi plébániánkhoz tartozott a templom, megmondtam. De az kíváncsivá tett, hogy honnan tudja, hiszen semmi külső jele nem volt a ruházatomon annak, hogy kispap vagyok. Megkérdeztem tehát: Honnan tudja, hogy kispap vagyok? A néni válasza azóta is gyakran elgondolkodtatott: Látszik az, lelkem!

Kétségeim sohasem voltak afelől, hogy hivatásomat Istentől kaptam. Gyermekkorom plébánosai, a falumból származó papok és kispapok példája biztosan erősítette bennem a meghívást. Szüleim nagyon diszkréten mindig megfontoltságra intettek, de tudom, hogy örültek döntésemnek. Azt is mindig éreztem, és érzem ma is, hogy imáikkal sokan kísérnek és segítenek, hogy szolgálatommal sokakat Jézushoz tudjak vezetni.”

Magyar Kurír

Kép: ballagási kép, 1978