Solesmes – gregorián ének és liturgia

A Szent Péter apátság Solesmes falu központjában, a Sarthe folyó partján áll, mint egy talajba horgonyzott márványhajó, és hét hektárnyi zöldellő terület övezi. A homlokzatot 1896-ban újították fel az avignoni pápai palota mintájára, és őrzi is annak erőd-jellegét. A fából készült nagy kaput átlépve az ember zárt udvarra ér, ahol tekintete hamar egy másik kapuba ütközik, mely lezárja a látogatók által megtekinthető területet. De ha az apátságból látni nem is lehet sokat, érezni annál többet érezhetünk. Ha mise idején érkezünk, azonnal eltölt bennünket a szerzetesek éteri hangja, a gregorián ének tisztasága, amely a templom boltívei alól száll fel.

Meglepő módon a templom szerény méretű. Ennek magyarázata a hely zaklatott történelmében keresendő. Ez a történelem egy rendházzal kezdődött, amit a XI. században alapított a Couture du Mans-i apátság. Nyolc évszázadon keresztül tíz-tizenkét bencés lakta, majd 1837-ben Róma apátsági szintre emelte. Ettől kezdve fejlődésnek indult, mígnem 1880-ban a francia kormány egy sor rendeletet adott ki, melyek a szerzeteseket ellehetetlenítették, és a franciaországi férfi rendek többségének feloszlását eredményezték.

Ugyanezen év november 6-án a solesmes-i szerzeteseket elűzték. 15 éven keresztül a kolostoron kívül kellett élniük, míg 1895-ben visszatérhettek az épületbe. Rögtön munkálatokba kezdtek, hogy megnagyobbítsák a kolostort, és novíciusokat fogadhassanak. 1901-ben egy újabb törvény kavart vihart. A szerzeteseknek ismét menekülniük kellett, és csak 1922-ben térhettek vissza az apátság falai közé, ahol ismét munkálatokba fogtak. Ilyen történelmi kanyarok magyarázzák a Solesmes-ben látható építészeti stílusok sokféleségét – írja a La Croix.

Az apátság a liturgikus mozgalom bölcsője volt. A XIX. századi irányzat annak a feszültségnek az oldását célozta, amely a liturgia örök és változatlan magva (a liturgiából mint forrásból élni Krisztus Egyházában), illetve a változó világ jogos igényei között jelentkezik. Akkoriban Prosper Guéranger apát vezette a solesmes-i apátságot, és a szerzetesekkel együtt arra a meggyőződésre jutott, hogy tökéletes ünnepi liturgiát csak az ősi források ismeretében lehet végezni. Nagyszabású forrásfeltáró és feldolgozó tudományos munkába fogtak hát, melynek nyomán újjászerveződött a közös kórusima köré épülő szerzetesi élet. A solesmes-i példa hatása óriási volt úgy a tudományos kutatásban, mint a liturgikus gyakorlat vonatkozásában.

Ma több mint ötvenen vannak a Szent Péter-apátság szerzetesei, és minden évben jönnek hozzájuk novíciusok. Philippe Dupont apát fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy elsősorban nem a gregorián vonzza ide a fiatalokat, még ha erről híres is az apátság, hanem az itteni „liturgikus tanítás ereje”. A másik fontos vonzerő, hogy „a szerzetesek igazi testvéri közösségben élnek” – mondja Soltner atya, az apátság levéltárosa. A szerzetesi élet erős jellemet kíván, mert a fogadalom egész életre szól. A ma Solesmes-ben élő szerzetesek többsége nagyon fiatalon került ide. Soltner atya 52 évvel ezelőtt érkezett. A szerzetesek nem hallgatnak rádiót, és nem néznek tévét, csak különleges események alkalmával. Az azonnal érkező információk, a képáradat, a hatáskeltés nem illik bele az életvitelükbe. Viszont rengeteget olvasnak újságot, a világgal pedig az interneten keresztül tartják a kapcsolatot.

„Ora et labora”, „imádkozzál és dolgozzál” – Szent Bernát e régi receptje tölti ki a szerzetesek életét. Debreville atya, aki 2000-ben ünnepelte fogadalomtételének 50. évfordulóját, aktuális munkájáról beszél. Prosper Guéranger atya boldoggáavatásának ügyén dolgozik, melynek kérdését először 2005-ben vetették fel. „Történelmi ügyről van szó – mondja. – Tanúknak kell igazolniuk a szent életvitelt és az erények mindenek fölötti gyakorlását.” De még ha hatalmas dokumentáció áll is rendelkezésre, köztük Guéranger atya levelezése és a solesmes-i krónikákban megjelent írásai, a boldoggáavatás esélyei szerények. Egyrészt nincs már élő ember, aki tanúságot tehetne a cselekedeteiről, másrészt a procedúrához elvárt csoda sem bizonyítható. Debreville atya tisztában van vele, hogy az ügy még évekig elhúzódhat, de a szerzetesek bizakodnak. „A munka nagyon érdekes, amellett felettébb hasznos Guéranger atya személyének mélyebb megismeréséhez. Az életét tanulmányozva a közösség történetében is elmélyülünk.”

Magyar Kurír

Kép: www.benedictine.org, www.fssp.org/album, www.sanctamissa.org