A szegedi szeminárium története

A Szegedi Hittudományi Főiskola elődje a temesvári püspökségen működött, Remetei Kőszeghy László (1800-1828) alapította 1806-ban. Az egyházmegye kispapjai addig Nagyszombatban, Nyitrán, Egerben tanultak. A temesvári szeminárium első rektora a püspök testvére, Kőszeghy József volt.

Trianon után, 1923-ban Glattfelder püspök áttelepült Magyarországra, és kisszemináriumot nyitott Újszegeden. A kispapok azonban még mindig Esztergomban tanultak. 1930. augusztus 28-án kelt az a római dekrétum, amely szerint Szegeden a jezsuiták vezetése alatt álló egyházmegyeközi szeminárium nyílik a csanádi, nagyváradi és szatmári kispapok részére. Ekkor költözött Szegedre a jezsuita rend filozófiai kurzusa is.

Így működött 1951-ig, amikor Magyarországon bezárták a szemináriumokat, mindössze 5 maradt meg. Így jött Szegedre a Kalocsai Érseki Szeminárium, 1952-től a veszprémi, 1953-tól a váci és a székesfehérvári kispapok is itt tanultak.

1952-től az intézet fokozatosan a csanádi püspök és a világi papok irányítása alá került. Az 1970-es évek elején az országban először Szegeden indult meg a világiak teológiai képzése. A levelező tagozatos képzést hivatalosan 1978-ban  hirdették meg Budapesten, a Hittudományi Akadémián.

1983-ban Szegeden is lehetővé vált a világi hallgatók (leendő hittanárok és hitoktatók) képzése, először levelező tagozaton, majd a rendszerváltás után nappali tagozaton is.

1995-ben a Szegedi Hittudományi Főiskola egyetemi teológia szakja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teológiai Karához affiliálódott. Az affiliációt (a római Congregatio de Institutione Catholica) is megerősítette. Ezáltal főiskolai intézményként jogosulttá vált egyetemi teológiai és hittanári diploma kiadására. 1997-ben a Magyar Akkreditációs Bizottság elfogadta a minősítést.

Benyik György/Magyar Kurír