Szemnek, léleknek – Szent Imré-s zarándokok Márianosztrán

Az oda vezető turistaút kiinduló pontja Szob település, melynek lassan emelkedő, széles ösvényén a Nap fényét és melegét a bő nyolc kilométeres séta a felhők változatos fényjátékával tette maradandóvá, reflektorként világítva meg a hullámzó természeti környezet egy-egy részletét. A nosztrai bazilika látványa is e sugárnyaláb által beragyogva tárult elénk. A templom kapujában András atya, pálos szerzetes fogadta csoportunkat – az igényesen felújított, ápolt külső-belső térben minden hely „elkelt” általunk. Kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek az ősi énekkel – Krisztus feltámada – kezdtük a szentmisét, András atya lendületes, felhangoló tanítását és az áldozatot a régi magyar himnusszal zárva. 

Az otthonról hozott, erősítő falatok után közösségünk gyors lábú részlege még a község másik végéből a dombra felfutó, szemnek, léleknek gyönyörködtető kálváriáról a Börzsöny élettől zöldülő panorámáját is láthatta, mielőtt a várva-várt kisvasút állomásánál találkoztunk társainkkal. A két külön zarándokkocsit húzó mozdony minden kereszteződésnél harsányan trombitálva, gyermekkori emlékeinket felelevenítve jelezte áthaladási szándékunkat. E hangos, nosztalgikus utazás a nagyvasút emeletes és hangtalan „hernyóján” folytatódott, hogy majd a megújult Eiffel-csarnokba megérkezve búcsúzzunk el egymástól. Hála légyen! 

Forrás és fotó: Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia

Magyar Kurír