Szent helyek Veszprémben

A közelmúltban felújított, restaurált szakrális térben a város szent helyeire emlékeztek a római katolikus, az evangélikus és a református felekezet lelkipásztorai, valamint tudományos kutatók részvételével. A beszélgetést Brassai Zoltán tanár, irodalomtörténész vezette.

A kerekasztal-beszélgetés célja volt egyrészt, hogy az egyes felekezetek behatóbban megismerjék egymást, egymás hitelveit, történelmét, s ehhez kapcsolódóan helytörténeti, művészettörténeti, vallástörténeti értékeiket, melyek az elmúlt évszázadok során Veszprémet gazdagították, a város arculatát, szellemiségét formálták.

Az első körkérdés a szent, azaz a szakrális hely fogalmára irányult az egyes felekezetek értelmezésében, majd ki-ki beszámolt saját közössége szentnek nyilvánított helyeiről.

Nagy Károly kanonok, a Szent Mihály-bazilika plébánosa ószövetségi példával illusztrálta a katolikus értelmezést; az Úrnak az égő csipkebokorból Mózeshez intézett szavaival: „Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld”. (Kiv. 3,5). A szent hely a profánból, a hétköznapi élet használatából kivont hely, amelyet az Egyház főpapi konszekráció révén az Istennek ajánl fel, szentel fel, mutatott rá. Az Isten jelenléte teszi szentté, szenteli meg a helyet. A konszekrálás vonatkozhat helyre, tárgyra (kereszt, szobor, áldozati edények, ruhák) és személyre is (például papszentelés), emelte ki. Ismertette a konszekrálás liturgiáját is, illetve különbségét a benedikálás (megáldás) tartalmától. 

Isó Dorottya, a veszprémi evangélikusok lelkésze elmondta, hogy értelmezésükben szent az, ami az Istené, s ilyen értelemben szent a gyülekezet minden tagja, mindaz, aki tiszta szívvel, hittel kapaszkodik az Úristenbe. S szent az a hely is, ahol összegyűlnek a keresztények (azaz a templom, a gyülekezeti helyiségek) és gyakorolják a hitüket, találkoznak Istennel, hallgatják igéjét. Szent cselekménynek számít, amikor Jézus Krisztus testéből és véréből részesednek az úrvacsorai közösségben, amely hitük erősödését szolgálja. Szentnek tekintik az úrvacsorai eszközöket, edényeket (paténa, kehely), illetve a keresztelő kancsót. Náluk is létezik templom-, lelkész-, oltárkép-, illetve orgonaszentelés.

Niederhoffer Zoltán református lelkész hangsúlyozta, hogy náluk a szent fogalma hasonló, mint az evangélikusoknál, csak némileg különbözik attól. A templom számukra az a hely, ahol találkozhatnak Istennel, rendkívüli, lefoglalt hely. A tárgyak és személyek vonatkozásában az emberre koncentrálnak, mondta, aki befogadhatja Istent. Példaként Pál apostol értelmezését idézte: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal. 2:20.).

Mezei Zoltán történész a zsidóság értelmezésében szólt a „szent helyről”, vagyis ahol a „sekina” (Isten dicsősége, jelenléte a zsidó vallásban), a „ruah” (Isten szelleme) jelen van. Az égő csipkebokor, ahol Isten a tűzben megjelent, ilyen szent hely volt, s ugyanilyen a Sínai-hegy, ahol az Örökkévaló a Tízparancsolatot átadta Mózesnek. Szentek a papok, akiket szolgálatukra olajjal és vérrel kentek fel, mint az Isten számára kiválasztottakat. A zsidó vallás számára nagyon sok szent hely nincsen, fűzte hozzá, mert az az alapvető hely, ahová mindig is visszavágytak a zsidók az évezredek és évszázadok során, Jeruzsálem és a salamoni templom volt. Miután 70-ben Titus lerombolta seregeivel e templomot, a zsidóság azt kereste, hogyan és hol tudná vallását megélni, és ekkor imaházakat, zsinagógákat épített. Veszprémben két zsinagóga is épült.

A második körkérdésben a veszprémi szent helyekről volt szó, azaz az egyes felekezetek templomairól, a zsidó közösség zsinagógáiról, a szentek szobrairól a városban. Hermann István, a megyei levéltár igazgatója megemlítette az egyház által hivatalosan megszentelt helyek mellett a népi vallásosság szent helyeit is, melyek a profán világban alakultak ki. Szólt továbbá arról, hogy a szent helyekről hivatalos dokumentumok elérhetők a kutatók számára az egyházi, plébániai, egyházközségi levéltárakban, gyűjteményekben is.

Kredics László, az érseki könyvtár vezetője ismertette Veszprém legrégebbi templomának a Szent György-kápolnának történetét, amely még a honfoglalás előtt épülhetett Cirill és Metód térítő munkája nyomán. Itt tette 1020 körül Szent Imre tisztasági fogadalmát.

Nagy Károly plébános a bazilika történetét ismertette, amely hazánk legrégebbi és legkisebb bazilikája, Szent István és Gizella építette. A protestáns felekezetek képviselői kiemelték jeles gyülekezeti tagjaik közül a veszprémi kálvinista, később gályarabságra ítélt prédikátort, Bátorkeszi Istvánt és Haubner Máté evangélikus püspököt, aki az 1848-as forradalom idején biztatta a fiatalokat a haza védelmére, s ezért hosszú börtönbüntetést szenvedett el.  

A kerekasztal-beszélgetés után a bazilika altemplomában történeti kiállítás nyílt Veszprém megszentelt helyeiről a Hét Domb Egyesület rendezésében.

Toldi Éva/Magyar Kurír