Szent István király, augusztus 20.

1. A múltba nézzünk, hogy a jövőbe lássunk
A mai napon mi magyarok – korra, nemre és pártállásra való szimpátiára való tekintet nélkül – a múltba nézünk. Államalapító királyunkra, Szent Istvánra tekintünk, mert tanulhatunk tőle.
Népünk mai vezetői – akik az Európai Unióba kívánják bevezetni az országot – tanulhatnak attól az államférfitól, aki bevezette hazánkat a keresztény Európába.
A közszellem mai irányítói – elsősorban a média vezetői – tanulhatnak Szent Istvántól, aki olyan közszellemet teremtett az országban, mely az erényt erények tartotta, a bűnt pedig bűnnek. Egyértelmű értékrend volt: az erényt nem kellett szégyellni, a bűnt nem lehetett hőstettnek beállítani – mint ezt a médiában és a közéletben gyakorta látjuk a mai Magyarországon.
Mi mindannyian a múltba nézünk, Szent Istvánra, hogy megtanuljunk tőle a jövőbe látni. Első királyunk ugyanis a jövőbe néző ember volt. Mire alapozom ezt az állítást? Történelmi tényre.
Az öreg király, aki már eltemette trónutódjának szánt Imre fiát, biztosítani akarta az ország jövőjét és gondoskodott trónörökösről. Érdekes, hogy ezt a személyt egy félig magyar fiatalemberben – a velencei dózséhoz férjhez ment húgának fiában, a velencei Orseolo Péterben találta meg. Döntése felháborította a hatalomátvételre készülő Vazult – a király nagybátyjának fiát –, aki merényletet kísérelt meg a betegeskedő király ellen. A merénylet meghiúsult, Vazult megvakítatták, uralkodásra képtelenné tették. Orseolo Péter személyében tehát volt egy fiatal utód, de a hatvanadik életévén túl járó Istvánban maradhatott némi bizonytalanság, mert a mélyen vallásos király Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Nemeskürty István megjegyzi Mi magyarok című könyvében, hogy „a történetírás át szokott siklani ezen a felajánláson, templomi prédikációk témájául hagyva az eseményt. Pedig ez a felajánlás István életművének szerves része, mondhatni záró mozzanata.” Ez a felajánlás arról tanúskodik, hogy Szent István a jövőbe néző ember volt. De a jövő nem 4 éves választási ciklust vagy élethosszig tartó hatalommegőrzést jelentett, hanem az örökkévalóságot. István király az örökkévalóságban látta saját és népe jövőjét. Ezért nézünk mi a múltba – Szent Istvánra –, hogy megtanuljunk hozzá hasonlóan a jövőbe látni.

2. Szent István király tett is a jövőért
A szent király nem csak hitt az örök életben, de tett is érte, nem keveset. Mindenekelőtt gondoskodott az örök élet hitének átadásáról. Amikor elrendelte, hogy minden 10 falu építsen templomot, akkor ezzel nem csak az Európába vezető utat jelölte ki, de az örök hazába, a mennybe vezető utat is megmutatta.
Amikor 5 apátságban letelepítette a bencés szerzeteseket, és megvetette 10 püspökség alapját, ezzel olyan közszellemet teremtett, mely azután szenteket és hősöket nevelt.
Szent István a maga és családja példájával, törvényeivel olyan szilárd alapot vetett meg, melyre mindig új falak épülhettek, a sokszor ledőlt falak helyett. (Ez a gondolat jelenik meg az építészet nyelvén Piliscsabán. A volt szovjet laktanyák helyén felépült Pázmány Péter Katolikus Egyetem Augustineum épülete ledőlt falmaradványt is tartalmaz, mely mellet felépült az új épület.) Magyarország alapjait Szent István vetette meg. Ezer év múltán, egy proletárdiktatúrának nevezett országdúlás után újra Szent Istvánra tekintünk és Magyarország Patrónájára, hogy esdjék ki számunkra azt a jövőt, melyet szent királyunk sosem tévesztett el szeme elől. Ámen. Verőcei Gábor/MK