Szent István király ünnepe – 2005. augusztus 20.

Nem mindegy viszont, hogy ezt hogyan ismerjük fel. Van, aki önmagát koronázza meg, van, akit más. Az első nem sokat ér, látjuk, mennyi kárt okoznak, akik önmagukat jelölik különböző helyekre.

A másodikra vagyunk hivatottak, nem magunkat koronázzuk meg, hanem mások koronáznak meg bennünket. Mások jobban látják, milyenek vagyunk, s melyek az erősségeink és gyengéink. Amiben erős valaki, abban hallgasson rá a másik, és ezzel megkapja az embertárs iránti felelősség koronáját.

Mint Szent István király is, aki felelős volt az egész magyarságért. Ez a korona nem mindig ragyog, mert minél nagyobb a felelősség, annál inkább töviskoronává válik a rám bízott emberek gondozásának terhe. De amikor az ember értelmes dolgokban már tehetetlen, akkor enged teret Isten nagyságának. Hogy az erő a gyengeségben váljon teljessé.

Ezt mutatta meg Jézus kereszthalála is, aki akkor áldozta fel magát, amikor itt már nem tehetett többet értünk. Isten folytatja, amit ő megkezdett, és a megváltás kiárad minden emberre.

Sánta János