Szent István ünnepe Pozsonyban

A szentmisét Molnár Tamás, a helyi magyar hívek lelkipásztora mutatta be, Masicza Robert csalló-közcsütörtöki, Gajdoš Pál egyházfai plébános, Bošňák András pozsonypüspöki káplán, valamint Németh Rezső aranymisés lelkipásztor koncelebrálásával. Az idén pappá szentelésének 50. évfordulóját ünneplő atyát Molnár Tamás külön is köszöntötte.

„Ó, Szent István, dicsértessél, menny és földön tiszteltessél” – kezdte szentbeszédét Molnár Tamás a régi csángó ének kezdősorával.

Jó együtt ünnepelni, jó magyarnak lenni nemcsak ezen a piros betűs ünnepen, hanem a mindennapokban is – mondta; majd több jeles, az ünnephez kapcsolódó eseményt is felidézett a rég- és a közelmúltból.

Nemzeti imánk, Kölcsey Ferenc Himnusza éppen kétszáz évvel ezelőtt született. Tanítsák meg a szülők a gyermekeiket a Himnuszra – buzdította a jelenlévőket a pozsonyi magyar lelkipásztor. – Ne idegen szívvel, hanem jó szívvel ünnepeljünk, és szívünk naptárában piros betűs legyen ez az ünnep. Őrizzük meg erős keresztény és magyar gyökereinket, ne engedjük azokat megmérgezni.

A szentmise szónoka azzal a gondolattal zárta a prédikációt, hogy minden magyar és nem magyar jó szándékú ember legyen jó ember. Így buzdított: Szent István és mennyei Édesanyánk közbenjárását kérve imádkozzunk a hozzánk lehajoló Istenhez népünkért, nemzetünk megújulásáért.

Az ünnepi szentmisén jelen voltak a Szent György Lovagrend tagjai; cserkészek is csatlakoztak az ünneplő közösséghez. Közreműködött a helyi ferences templom híveiből álló Corda Fratrum kórus, Samarjay Mária vezetésével.

A szentmise a pápai, a magyar himnusz és a Boldogasszony Anyánk kezdetű énekkel zárult.

Szöveg: Bertha Éva

Forrás: Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség

Fotó: Süle Ágnes Katalin

Magyar Kurír