
Szent Lukács evangéliumában olvashatjuk, hogy amikor úton Jeruzsálem felé az egyik szamáriai faluban nem adtak szállást Jézusnak, Jakab és öccse, János felháborodva mondta: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égből az Isten nyilát, hadd pusztítsa el őket!” Ezért nevezte el Jézus e két tanítványt „boanergesz”-nek, ami annyit jelent: „a mennydörgés fiai”. (Mk 3.17).
Jakab a tanítványok legbelsőbb köréhez tartozott, jelen volt az Úr színeváltozásákor, majd az Olajfák hegyén. Simon Péter és János mellett Jakab a harmadik, akinek Jézus különleges feladatot szánt: Simon a szikla, János a szeretett tanítvány, Jakab az első vértanú az apostolok közül.
Jézus halála után Jakab lett a jeruzsálemi egyház feje. A hagyomány szerint Krisztus után 44-ben Jeruzsálemben Heródes Agrippa fejeztette le hitéért.
Egy, a VIII. századtól élő hagyomány szerint Jakab apostol a mai Spanyolországig eljutott missziós útján, s így sírját is Hispániában feltételezik. A Jakab apostolnak tulajdonított ereklyéket a róla elnevezett Santiago de Compostelában őrzik: Szent „Iago” a spanyolok nemzeti szentje lett, sírja a középkor óta a leghíresebb zarándokhelyek egyike. A Compostela nevének születéséről szóló legenda alapján Jakab elfeledett sírjának helyét a IX. században egy csillag mutatta meg – campus stellae („csillagrét”). A megtalált sírt egyre növekvő tisztelet vette körül, mely fölé először egy kis kápolnát építettek; később, 1075 és 1128 között a mai is látható bazilikát.
Szent Jakabot a középkortól „jóságos és erős pártfogóként” tisztelték. A világ minden tájáról zarándokolnak sírjához. A zarándokok védőszentjét többnyire búcsújáróként ábrázolják: kezében vándorbot, vállán tarisznya, kalapján kagylódísz (pecten Jacobeaus). A kagyló a compostelai búcsújárás igazoló jelvénye volt. A búcsúsok botjának és tarisznyájának megáldását a Pray-kódexben is megtaláljuk.
Magyar Kurír
Források: Diós István: A szentek élete, Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium; Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium