Szent Jakab apostol ünnepe

Nézőpont – 2009. július 25., szombat | 13:01

Az „idősebb” Jakab apostol (Jacobus Maior) évszázadokon át a zarándokok védőszentje volt. A hagyományos július 25-ei ünnepi szertartáson hívek ezrei jelenlétében emlékeztek meg a zarándokok védőszentjéről Santiago de Compostelában.

A július 25-én ünnepelt Jakab apostol az Egyház hagyományában az „idősebb” (Jacobus Maior) nevet kapta, a Szent Fülöppel együtt ünnepelt fiatalabb Jakabtól megkülönböztetendő. Betszaidában született; Zebedeus fia, Szent János evangélista bátyja. Jakab és János halászok voltak, mint András és Péter, az elsők között szegődtek Jézushoz. „Folytatva útját megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Éppen hálójukat javították a bárkában apjukkal, Zebedeussal. Õket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal együtt és nyomába szegődtek” (Mt 4,21.22).

Szent Lukács evangéliumában olvashatjuk, hogy amikor úton Jeruzsálem felé az egyik szamáriai faluban nem adtak szállást Jézusnak, Jakab és öccse, János felháborodva mondta: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égből az Isten nyilát, hadd pusztítsa el őket!” Ezért nevezte el Jézus e két tanítványt „boanergesz”-nek, ami annyit jelent: „a mennydörgés fiai”. (Mk 3.17).

Jakab a tanítványok legbelsőbb köréhez tartozott, jelen volt az Úr színeváltozásákor, majd az Olajfák hegyén. Simon Péter és János mellett Jakab a harmadik, akinek Jézus különleges feladatot szánt: Simon a szikla, János a szeretett tanítvány, Jakab az első vértanú az apostolok közül.

Jézus halála után Jakab lett a jeruzsálemi egyház feje. A hagyomány szerint Krisztus után 44-ben Jeruzsálemben Heródes Agrippa fejeztette le hitéért.

Egy, a VIII. századtól élő hagyomány szerint Jakab apostol a mai Spanyolországig eljutott missziós útján, s így sírját is Hispániában feltételezik. A Jakab apostolnak tulajdonított ereklyéket a róla elnevezett Santiago de Compostelában őrzik: Szent „Iago” a spanyolok nemzeti szentje lett, sírja a középkor óta a leghíresebb zarándokhelyek egyike. A Compostela nevének születéséről szóló legenda alapján Jakab elfeledett sírjának helyét a IX. században egy csillag mutatta meg – campus stellae („csillagrét”). A megtalált sírt egyre növekvő tisztelet vette körül, mely fölé először egy kis kápolnát építettek; később, 1075 és 1128 között a mai is látható bazilikát.

Szent Jakabot a középkortól „jóságos és erős pártfogóként” tisztelték. A világ minden tájáról zarándokolnak sírjához. A zarándokok védőszentjét többnyire búcsújáróként ábrázolják: kezében vándorbot, vállán tarisznya, kalapján kagylódísz (pecten Jacobeaus). A kagyló a compostelai búcsújárás igazoló jelvénye volt. A búcsúsok botjának és tarisznyájának megáldását a Pray-kódexben is megtaláljuk.

Magyar Kurír

Források: Diós István: A szentek élete, Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium; Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium