A Szent Jeromos Bibliatársulat

A polgárjogi bejegyzés még ugyanebben az évben megtörtént. Közgyűlési határozat alapján 2001-től a Társulat neve Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat. Központjuk a Teréz körút 28. szám alatt van, ahol megvásárolhatók kiadványaik is. A Magyar Kurírnak Tarjányi Béla teológus professzor, a Társulat vezetője nyilatkozott.

– Miben látja a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat küldetését?
– Legfőbb küldetésünk a Szentírás ismeretének, szeretetének, egyéni és közösségi olvasásának, a Biblia által képviselt értékek életre váltásának az előmozdítása, ezáltal a magyar katolikus hívek vallási életének megújítása és elmélyítése határon innen és túl. Ennek érdekében a Társulat folyamatosan igyekszik gondoskodni hordozható, lehetőség szerint olcsó bibliakiadásokról; erejéhez mérten törekszik magyar nyelvű Szentírással ellátni a határainkon túl élő magyar katolikus híveket; továbbképzések, bibliaapostol-képző szemináriumok tartásával szorgalmazza és segíti az egyéni és közösségi szentírásolvasás elterjedését a katolikus közösségek és hívek körében. Szeretnénk elérni, hogy a Biblia a hívek életében mindennapi lelki táplálék legyen. Negyedévente jelentetjük meg folyóiratunkat, a Jeromos Füzeteket, amelynek már a 68. számát szerkesztjük. Ebben részben biblikus szakcikkeket, biblikus professzorok tanulmányait közöljük, részben pedig ismeretterjesztő írásokat. (A folyóirat előfizethető a Teréz körúti könyvesboltban, a számonkénti előfizetési díj 200, míg az éves, postaköltséggel, 1300 forint – a szerk.) Bibliaközpontunkban havonta egyszer bibliaiskolát tartunk, a résztvevők csoportosan foglalkoznak valamely szentírási szöveggel, a továbbképzési csoportvezető irányításával. Ezek az előadások megjelennek a Jeromos Füzetekben, eddig 57 szöveget közöltünk. A Társulat imacsoportja minden második héten imaórát tart a bibliaközpontban. Évente kétszer pedig, tavasszal, a nagyhéten és ősszel, október 23-a körül a magyar katolikus biblikus professzorok tartják itt konferenciájukat.

– A társulat egyik legismertebb kiadványa az 1620-ban megjelent, Káldi György nevével fémjelzett első magyar katolikus fordítás Neovulgáta alapján történt újrafordítása. Milyen időközönként van szükség a Szentírás újrafordítására?
– Az új bibliafordítások megszületésének elsődleges oka, hogy minden népnek, nemzetnek a nyelvén olvasható legyen a Szentírás. Ennek szellemében most készül például a cigány nyelvű Biblia. A másodlagos ok, ha egy személy vagy tudóscsoport lefordította valamely nemzet nyelvére a Szentírást, akkor természetes, hogy a nyelv fejlődése miatt időnként szükséges revideálni. Például mind a Károli-, mind a Káldi-féle bibliafordítás több revíziót élt át. Időnként pedig előfordul, hogy teljesen újrafordítják a Bibliát.

– Mi a kettő között a különbség?
– A revideálást indokolja, hogy a nyelv és a helyesírás is folyamatosan változik. Ha valaki most az eredeti Káldi György-fordítást elolvasná, akkor magával az olvasással is gondja lenne, nem csupán a szavakkal. A Káldi-féle fordítást minket megelőzően a húszas, harmincas években revideálták. Akkor még benne maradtak például az olyan régies alakok, mint a menvén, mondván, írá szavak. Ezeket akkor már használták, de még nem volt feltétlenül szükséges az elhagyásuk. Ma azonban már az ilyen szavak nagyon idegennek tűnnének a katolikus hívő közösség számára. A revíziókra tehát egyrészt a nyelv változása miatt van szükség, másrészt azért is, mert a bibliatudomány és bibliai nyelvészet is fejlődik. Folyamatosan történik például az eredeti szövegek kutatása. A bibliakutatók kéziratokat keresnek és találnak, összevetik egymással ezeket, s mérlegelik, milyen lehetett a pontos szöveg, mert az ősi kéziratok, másolatok gyakran eltérnek egymástól. A rendkívül alapos, aprólékos vizsgálatok után adják ki a kutatók az eredetinek tekinthető eredeti (görög, héber) szöveget. Ennek az úgynevezett kritikai kiadásnak is mindig újabb kiadásai vannak. Ezek nyomán pedig változik maga a szöveg is, amit le akarunk fordítani. A kritikai kiadás az Újszövetség esetében tizenöt-húsz évente megújulva jelenik meg, s ennek következtében is szükség van időközönként revízióra.

Vannak aztán az új fordítások, amikor összeáll egy alkotói csoport, kifejezetten azzal a céllal, hogy a revideálás helyett új fordítást készítsen. S ha megvan a kellő anyagi és szakmai háttér, akkor megszületik az újonnan fordított Biblia. Protestáns testvéreink 1975-ben jelentettek meg egy ilyen Bibliát. Húsz év múlva pedig ezt is revideálták. Mi katolikusok a Zsinat után néhány esztendővel, a hetvenes években adhattunk ki nagynehezen újra Szentírást. Azok, akik döntési helyzetben voltak, úgy döntöttek, hogy nem a Káldit revideálják, hanem készítenek egy teljesen új fordítást. A probléma az volt ezzel, hogy ilyen esetben illenék az egész szöveget az eredeti szövegből (héber, arám, görög) átültetni magyarra. A fordítók között azonban olyanok is voltak, akik erre nem voltak képesek, s így a mérce az ún. Jeruzsálemi Biblia volt, s egyes fordítók annak a német vagy francia változatából fordítottak. A Biblia lefordítására egyébként egyetlen ember képtelen, sőt, még olyan fordítótábot is nagyon nehéz összehozni, akik képesek teljesíteni ezt az óriási feladatot. Ezért időnként a munkában résztvevők rákényszerülnek kompromisszumok megkötésére. Így az említett cigány nyelvű Biblia fordítása gyakorlatilag már elkészült, de úgy, hogy a cigány fordító, aki nem tud se görögül, se héberül, csak magyarul, lefordítja, s ezt követően ezt a szöveget ellenőrzi valaki, aki egyaránt érti a cigány nyelvet és az eredeti szövegeket is. Ez egyébként minden első fordításnál így szokott történni.

– Feltételezem, hogy a Szentírás első példányai elvesztek, csak későbbi másolatai maradtak fenn. Melyek a Szentírás legrégebbi kéziratai?
– Az Ószövetség legrégebbi szövegtanúja az ún. Leningrádi Kódex, 1008-ból. A Szentírás görög nyelvű szövegének (az Ószövetség ún. Hetvenes fordításának és az Újszövetségnek) a legrégebbi, legteljesebb tanúi a Kr.u. IV. századból valók, a Vatikáni és a Sínai Kódex. Ez a két legfontosabb, mondhatni mérvadó szövegtanú. Ezeket követi az Alexandriai Kódex a Kr. u. V. századból. A kódexeket megelőző századokból is maradtak fenn papiruszra írt töredékek. Ezek rendkívül értékesek, de nem tartalmazzák az egész Szentírást. A fordítók és a kutatók összehasonlítják ezeket a szövegeket, és ennek alapján állapítják meg az eredeti szöveget, ez megjelenik az eredeti szövegek kritikai kiadásában, és ebből készülnek a mai fordítások. A keresztények az első három században nem a héber szöveget használták, hanem a Hetvenes fordítást. Ez utóbbi a Krisztus előtti III. században elkészült, görög nyelvű Ószövetség-fordítás, görög nevén a Szeptugainta. A katolikus egyház a Zsinat után – abból kiindulva, hogy mi ősidők óta a Vulgátát, a Szent Jeromos-féle latin nyelvű fordítást használtuk – készített a Vulgátából a kritikai szövegkiadások alapján egy javított Vulgátát, a Neovulgátát. A katolikus egyház számára ez a mérvadó. Amikor mi a Bibliatársulat bibliakiadását készítettük, a Káldi-féle fordítást vettük alapul, amely a Vulgáta alapján készült, de átdolgoztuk a közben megjelent Neovulgáta alapján. Ez az eljárás teljesen megfelel a mai egyházi előírásoknak. Ami az Ószövetséget illeti, problémásnak látom, hogy a mai előírások szerint egyedül a héber eredetit vesszük figyelembe, a Hetvenes fordítás szövegét viszont nem. Az a héber szöveg, amelyet ma alapul veszünk (textus massoreticus), későbbi revízió. A qumráni barlangban talált kéziratok sokban eltérnek ettől, csakúgy, mint a Hetvenes fordítás szövege. A korai egyház alapvető Szentírása a görög Hetvenes fordítás volt, nem a masszoréta héber szöveg. Ezért szerintem a Hetvenes fordítást nekünk katolikusoknak jobban szem előtt kellene tartanunk, amikor bibliafordításainkat készítjük.

– Professzor úr, lát-e arra esélyt, hogy egy közös, ökumenikus bibliafordítás készüljön a jövőben, katolikusok és protestánsok közreműködésével?
– Ha magyarul nem is, de több európai nyelven született már ökumenikus Biblia, elsőként franciául, először az Újszövetség, majd a teljes Szentírás, később pedig németül, angolul és ha jól tudom, hollandul is. Ez nagy öröm volt, jóllehet bizonyos szövegek fordításakor a szerkesztők kénytelenek a kiadványban jelezni, hogy a katolikusok ezt így értelmezik, a protestánsok pedig úgy. Ennek ellenére az elmúlt ötven esztendőt az ökumenikus Bibliák korszakának tekinthetjük. Mára azonban már jócskán lecsappant ezen a téren a lelkesedés. Ennek többféle oka van. A hívők minden egyházban az ízlésüknek megfelelő fordítást szeretik használni. A másik probléma az az általános tapasztalat, hogy amikor megszületnek az ökumenikus bibliafordítások, ettől kezdve a katolikusok ezt használják, a protestánsok viszont a sajátjukat. A harmadik gond a revíziók kérdése. Tavaly például már időszerű lett volna a német ökumenikus bibliafordítás revíziója, de a protestáns fél a közös revíziót nem vállalta, mert nem tudott egyetérteni a katolikus egyház által támasztott alapelvekkel.

– Vannak-e adatok arra vonatkozóan, hogy mennyien olvassák a Bibliát világszerte, illetve Magyarországon, s hogy növekszik avagy csökken-e a Szentírás iránti érdeklődés?
– Egy ilyen felmérésről tudok: a Zsinat után húsz évvel, a nyolcvanas évek közepén egy franciaországi vizsgálatból kiderült, hogy a templomjáró katolikus hívek kb. húsz százaléka olvasott egyáltalán Bibliát, és csak öt százalék olvassa rendszeresen a Szentírást. A magyarországi adatok nem sokban térhetnek el ettől. Vannak azonban bíztató jelek is. Ma már legalább a katolikus iskolákban minden diáknak van Szentírása. Az más kérdés, hogy a Szentírás olvasására nevelés terén még sok a teendő. A protestáns testvéreknél más a helyzet, hiszen náluk a bibliaolvasás áll a középpontban, s így mindenütt a világon osztogatják a Szentírást. Mi azonban ezt a módszert nem tekintjük célravezetőnek. Szerintünk a személyes példa, kapcsolat és hatás a fontosabb. Az egyik ember vezeti el a hitre a másik embert. Az evangélium terjesztésében az élő, személyes kapcsolat volt mindig a döntő és az elsődleges. Nem a Biblia reklámozása, osztogatása a legfontosabb. Igaz, erről sem mondhatunk le, főleg most, amikor Magyarországon 2008-ban Biblia éve lesz. Természetesen mi is fogjuk reklámozni a Bibliát, fogunk az utcán bibliai bábszínházat csinálni, bibliai játékokkal CD-t forgalmazni stb. Mindezzel az a célunk, hogy felkeltsük az érdeklődést az emberekben a Biblia, a bibliai értékek iránt. Van, aki Szentírás vasárnapján kiteszi a Bibliát, prédikál róla, és az ügy be van fejezve. De érdemes lenne tovább is lépni, például Szentírás-vasárnap megkérdezni a híveket, kinek nincs még saját Szentírása, és bátorítani őket, hogy szerezzék be, és olvassák. Kedves hívek, akkor most tessék elkezdeni, hogy minden héten legalább egyszer olvassa közösen a család, forgassa a baráti kör, olvassa és gondolkodjon el rajta, aki egyedül van. Bátorítani, ösztönözni kell tehát az embereket. Tőlünk függ, hogy mire neveljük a híveket. Higgyük el: a jószándékúakat lehet nevelni, befolyásolni.

– Az elmúlt években melyek voltak a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat legsikeresebb kiadványai?
– Nem volt a hagyományos értelemben vett sikerünk, de ezen nem is bánkódunk. Céljaink voltak, és ezeket nagyjából sikerült is elérnünk. 1997-ig csak nagyalakú Szentírás volt forgalomban, kivéve a Békés–Dalos-féle újszövetségi fordítást. Első nagy örömünk volt a Békés–Dalos-fordítás első itthoni kiadása, ebből 1991-ben hetvenezer példányt adtunk el, hetven forintjával. Ugyancsak óriási jelentősége volt a teljes bibliakiadásunknak, az első katolikus zsebbibliának. Ezt öt éven keresztül féláron tudtuk forgalmazni, az akkor még csurranó-cseppenő külföldi támogatásból. Az a legfőbb sikerünk, hogy ez a kiadás létrejöhetett, és azóta ebből 150 000 példány a magyar hívek kezébe került. Elmondhatjuk, hogy a hordozható szentíráskiadást mi honosítottuk meg a Magyar Katolikus Egyházban. S azt is nagy eredménynek tekintjük, hogy ezt az értékes bibliafordítást, a Káldi-féle bibliaszöveget megmentettük az utókornak. Mindenképpen meg kell említenem a Jeromos Bibliakommentár három kötetének a megjelentetését. Ennek a 2500 oldalas fordítói munkának a szakmai irányítója Thorday Attila professzor volt. Nagyon értékes, hiánypótló kiadvány került ezzel a bibliaszerető emberek kezébe. Büszke vagyok Biblikus Írások sorozatunkra is, ahol magyar biblikusok írásait adjuk közre. Így pl. megjelentettük Mócsy Imre Mi a Biblia? című tanulmányát, vagy Kocsis Imre „Isten elküldte fiának lelkét” című kötetét. Ha bármelyik kollégánk ránk bízza kisebb terjedelmű tanulmányát, mi a Társulat keretében meg tudjuk oldani a kiadást. Szolgáljuk tehát a biblikus professzorokat a folyóiratunkkal, konferenciánkkal, kiadványainkkal, szolgáljuk a híveket az olcsó bibliánkkal. A szomorú az, hogy ma már nem tudjuk féláron árusítani a teljes Bibliát, mert nem kapunk sehonnan támogatást, sem itthonról, sem külföldről. Ezért mi is kénytelenek vagyunk piaci áron adni a bibliákat, bár a közeljövőben a 2008-as Biblia-évre való tekintettel – egy életünk, egy halálunk – azért igyekszünk majd kedvezményeket is biztosítani.

– Milyen kiadványok megjelentetését tervezik a Szent István Társulat könyvhetére?
– Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a könyveink kiadásakor akciókban gondolkodjunk. Az igényeknek megfelelően jelentetjük meg a köteteinket. Gondot jelentene számunkra a könyvhéten még a bérleti díj megfizetése is. A Biblia éve természetesen kivétel lesz, erre több kiadvánnyal is készülünk. Tervezzük kiadni Márk és János evangéliumát, több tízezer példányban. Ezenkívül a már említett Cigány Bibliát, továbbá a Káldi-féle Szentíráshoz egy teljes konkordanciát szándékozunk megjelentetni. (A konkordancia olyan szövegmutató szótár, amely minden Szentírásban előforduló szóhoz felsorolja az előfordulási helyeit a Bibliában, röviden idézve a kérdéses szentírási szöveget is. Így egy szó alapján bárki, bármikor visszakereshet olyan szövegeket, amelyeknek nem emlékszik az előfordulási helyére, vagy áttekintheti, hogy egy szó, fogalom hányszor és hol szerepel a Bibliában.)

A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat címe: 1066 Budapest, Teréz krt. 28. I. 6. Tel.: 1/332-2260; E-mail: jeromos[kukac]biblia-tarsulat.hu Honlap: www.biblia-tarsulat.hu

Bodnár Dániel/Magyar Kurír