A Szent László-herma története

Szent László király 1095-ben halt meg. Testét a nagyváradi székesegyházban temették el. III. Celestin pápa 1192-ben szentté avatta. Ekkor felbontották sírját és testét díszes sírba helyezték át. A koponyát azonban különválasztották, és egy mellszobor alakú tartóba helyezték, majd a sír fölé tették. Ez az ereklye nemcsak a vallásos tiszteletnek volt tárgya, hanem az igazságszolgáltatásban is szerepe volt, erre tették kezüket a vallomástevők, és ott volt a nemzet életének minden jelentős eseményénél, így a csaták mezején is.

Az ereklyetartó 1406-ban, egy tűzvészben megrongálódott, magának az ereklyének azonban nem esett baja. Ezután hamarosan, még Zsigmond királysága alatt készült a mai ereklyetartó. A koponyát ezüst borítással vették körül, de a felső részén érinthető maga a koponyacsont. A herma felül kinyitható, ott helyezték bele az ezüstlemez borítású koponyát.

László Gyula történész-professzor szerint – akinek alkalma volt a hermát tüzetesen megvizsgálni –, az ereklyetartó arcvonásai magának, Szent Lászlónak az arcvonásait tükrözik.

Az ezüstötvözetből készült herma később a Báthori család kincstárába került. Naprághy Demeter, a fejedelem kancellárja – aki veszprémi, majd győri püspök lett – vitte magával 1606-ban a Rába parti városba. Később Prágában restauráltatta a hermát. A koronán ekkor kicserélték az igazi drágaköveket. Telekesy István a törökök elől az ausztriai Borostyánkő várába vitte, és a törökök elvonulása után került vissza Győrbe.

A XV. század végén az állkapcsot elválasztották a koponyától, és azt Bolognában őrzik. A nyakszirtcsontból pedig Zichy Ferenc püspök 1775-ben egy darabot a nagyváradi székesegyháznak adományozott, és azt ott szintén díszes hermában őrzik.

Simor János püspök 1861-ben az újonnan restaurált Hédervári-kápolnában helyezte el. Szép oltárt készíttetett, és díszes üveggel borított tartóba helyezte.

A Szent László-herma hazánk harmadik kiemelt nemzeti ereklyéje, a Szent Koronát és a Szent Jobbot követően.

kép: www.sigismundk.hu