Álom-leány volt: egy fojtott sikoly. Ájulva hullt egy durva szó miatt. S robogtak a királyi udvaron Hajrázó, vad, bozontos férfiak. Nyugatról várt sokáig valakit. Nem vad bajszú, lármás, mokány nagyúr, Dalos, törékeny, halk fiu legyen, Asszonyos, kósza, könnyes trubadur. Már régen várt s megbénult a szíve. Zúgott a vár, prüszkölő, kún lovak Hátán érkeztek hetyke magyarok. Õ nem jött: egy csöndes álom-lovag. Õ nem járt a Duna táján soha, Egy halk dalú és halk csókú legény. És Jézusnak áldozták Margitot, Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén. Ady Endre (1906) |