A Szentatya katekézise a 136. zsoltárról

November 30-án délelőtt, az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa katekézisében a 136. zsoltárról elmélkedett.

Advent a csönd, a virrasztás és az ima liturgikus ideje, amelynek során Karácsonyra készülünk. Az említett zsoltár, latin nyelvű kezdő soraival vált híressé, amely így hangzik: „Super flumina Babylonis”. A szöveg azt a tragédiát idézi fel, amelyet a zsidó nép élt át Kr. e. 586-ban, Jeruzsálem elpusztításakor, illetve az azt követő babilóniai fogság alatt. A fájdalomtól áthatott nemzeti dalt átjárja az elvesztett haza iránti nosztalgia.

Az Úrhoz intézett szívszorongató fohász, hogy szabadítsa meg híveit a babilóniai fogságból, jól kifejezi a remény és az üdvösség várásának érzéseit, amelyekkel megkezdtük ádventi zarándokutunkat – mondta homíliájában a Szentatya.

A zsoltár első négy sorának háttere a száműzetés földje, folyói és csatornái, amelyek öntözték a babilóniai síkságot, ahová a zsidóságot elhurcolták. Mintegy jelképes előrevetítése azoknak a haláltáboroknak, amelyekben az elmúlt évszázadban gyalázatos módon legyilkolták a zsidó nép gyermekeit. Ez a népirtás kitörölhetetlen szégyenfolt maradt az emberiség történelmében.

A zsoltár második részét az elvesztett, de a száműzöttek szívében tovább élő város, Sion iránti szeretetteljes emlékezés hatja át. „Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon el a jobbom! Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem felé!” (Zsolt 136, 5-7) A kéz nélkülözhetetlen a hárfa megszólaltatásához, de megbénítja a fájdalom, mivel a hangszereket a zenészek a fűzfára akasztották. A kiszáradt ínyhez tapadt nyelv sem képes már az énekre, hiába várják a babilóniai elnyomók az örömteli énekeket. „Sion dalai” az „Úr dalai”, amelyek nem arra valók, hogy másokat szórakoztassanak. Csak a hívő, szabadságban élő nép liturgiája során szállhatnak fel a mennybe.

Isten, aki a történelem legvégső Ura, megérti és az igazságosságnak megfelelően fogadja majd be az áldozatok kiáltását – folytatta katekézisében XVI. Benedek pápa, majd Szent Ágoston tanítását idézte fel. Az egyházdoktor a zsoltárról szóló elmélkedésében meglepő megjegyzést tesz: tudja, hogy Babilónia lakói között is vannak olyanok, akik a békéért és a jólétért kötelezték el magukat, bár nem osztoznak a bibliai hitben. Isten végül őket is a mennyei Jeruzsálem felé vezeti, megjutalmazva őket tiszta lelkiismeretükért.

„Ha Jeruzsálem lakói vagyunk, és ezen a földön kell élnünk, a jelen világ zűrzavarában, a jelen Babilóniájában, ahol nem polgárokként, hanem fogolyként élünk, arra van szükség, hogy ne csak énekeljük, hanem meg is éljük a zsoltár szavait: mélyen vágyakozva szívünkben az örök városra”.

Fohászkodjunk azért, hogy azok is, akik nem ismerik Krisztust, érezzék meg szeretetét – tette hozzá elmélkedéséhez a Szentatya.

A nemhívők között is vannak olyanok, akik egyfajta hittel és reménységgel élnek, és az igazi Jeruzsálem felé haladnak. Azok is, akik nem ismerik Istent, az örökkévalóságra vágynak. Ne álljunk meg a jelen pillanat anyagi valóságánál, hanem induljunk el Isten felé” – zárta katekézisét XVI. Benedek pápa.

VR/MK