A Szentatya tanítása Jézus utolsó vacsorán mondott imájáról

Jézus már hosszú ideje beszélt a tanítványoknak a rá váró szenvedésről, hogy egyre inkább felkészítse őket az eseményekre: „Az Emberfia emberek kezére kerül és megölik, de halála után harmadnapra feltámad” (Mk 8,31) – mondta. Pontosan húsvét idejére esett, amikor búcsút vett tanítványaitól, tudatosan készülve szenvedésére, halálára és feltámadására. Az utolsó vacsora különleges volt, Jézus valami újat ajándékozott tanítványainak: önmagát. Jézus így ünnepli meg húsvétját, így előlegezi meg keresztjét és feltámadását.

De vajon mi áll az utolsó vacsora középpontjában? A kenyér megtörése és a tanítványok közötti szétosztása, valamint a bor felajánlása és az ima: ez az Eucharisztia megalapítása, és Jézus, valamint az egyház nagy imája – magyarázta a pápa, majd kifejtette az Újszövetségben található, erre vonatkozó leírások jellegzetességeit. Lukács evangélista Eucharisztiáról és hálaadásról: „kenyeret vett kezébe, hálát adott” (Lk 22,19), míg Máté és Márk áldásról beszél: „kenyeret vett kezébe, megáldotta azt” (Mk 14,22). Mindkét változat a zsidó hagyományban használatos berakha, vagyis hálaadó dicséret felidézése, amelyet a vacsoránál mondtak. Az Istennek járó dicsőség és hálaadás imája áldást jelent az adományra, vagyis Isten dicsőítése áldássá válik úgy, mint maga az adomány is. Az Eucharisztia megalapításának szavai ehhez az imához kapcsolódnak: a dicsőítés és áldás a Jézus testévé és vérévé átváltozó kenyér és bor áldásává válnak. Ehhez járulnak a mozdulatok és gesztusok, a kenyér megtörése, valamint a bor felajánlása. Jézus gesztusai is új jelentéssel bírnak: látható jelét adja a befogadásnak ott, ahol Isten ajánlja fel magát. Jézus a kenyérben és borban saját magát ajánlja fel – magyarázta a híveknek a pápa.

Jézus az utolsó vacsorán a kenyér és a bor adományában elővételezi halálát és feltámadását megvalósítva azt, amit a Jó Pásztorról szóló példabeszédében mondott: „…odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem. Senki sem veszi el tőlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a feladatot kaptam Atyámtól” (Jn 10,17-18). Jézus előre felajánlja életét és ezáltal az erőszakos halált a másokért való önfeláldozássá formálja. Az elszenvedett erőszak szabad és megváltó áldozattá válik – mondta a Szentatya. Az Eucharisztia a zarándok eledele, amely erőt ad akkor is, amikor fáradtság vagy célvesztés uralkodik el rajta.

Az Eucharisztiában való részvétel által mi is átéljük Jézus imáját, amelyet értünk mondott és mond folyamatosan azért, hogy a rossz, amellyel nap mint nap találkozunk, ne győzedelmeskedjen, hanem helyette Krisztus halálának és feltámadásának ereje tudjon működni bennünk. Az Eucharisztiában az egyház válaszol Jézus felszólítására: „Ezt cselekedjétek emlékezetemre” (Lk 22,19), amely által mi is újból és újból csatlakozni tudunk Jézus imájához. Az Eucharisztiában való részvétellel mi is egyesülni kívánunk a húsvéti Báránnyal azért, hogy életünk, gyengeségei és hűtlensége ellenére is, ne elvesszen, hanem átalakuljon. A keresztény élet számára elengedhetetlen az Eucharisztiában való részvétel – hangoztatta a Szentatya. Kérjük mi is az Úrtól, hogy keresztjeinket az Istennek és embertársainknak szóló szabad és szeretetteljes áldozattá formálja át – fohászkodott XVI. Benedek pápa a szerdai általános kihallgatáson mondott katekézise alkalmával.

Ezt követően a nagy világnyelveken köszöntötte a jelenlévő zarándokokat, köztük az Egyesült Államokból és Új-Zélandról érkezett iskolai csoportokat, valamint a Mexikóból és Spanyolországból érkezett híveket. A kihallgatáson jelen voltak a 100 éve működő római Biopark dolgozói és családjai is, akik az intézményben élő mintegy 1200 állat közül egy nagyon ritka krokodilfajtát vittek el a Szentatyához. A fiatal krokodil a Szentatya kubai apostoli látogatásának idején kerül majd vissza szülőhazájába.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír