Szentmise, újra hívek jelenlétében – Palánki Ferenc püspök homíliája az örök életről

A hívek a templomba érkezésükkor csak szájmaszkban, kézfertőtlenítő használata után léphettek be, és a kijelölt ülőhelyeket ezek után foglalhatták el, egymástól távol. A létszámkorlátozást (a székesegyházban egy-egy alkalommal maximum 130 fő) is betartották, de ez nem okozott fennakadást, hiszen vasárnaponként hat szentmisét mutatnak be a templomban.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök bevezető gondolataiban bátorította a híveket, hogy a fizikai korlátok ellenére éljék meg az igazi szabadságot, a lélek szabadságát, amelyet csak Isten adhat meg, aki megszabadít a rossztól, a bűntől, a halál hatalmától.

A főpásztor a homíliában kiemelte: „sokszor aggodalmaskodunk, s mostanában még inkább, mert nem tudjuk, hogyan alakul az életünk, milyen veszélyekkel kell még szembenéznünk a járvány miatt. Ugyanakkor fontos, hogy a jelen helyzetben is meghalljuk Jézus üzenetét. Mi, a feltámadott Jézusban hívők azzal a tudatossággal és mély hittel járjuk életünk útját, hogy már megérkeztünk. Ha az ő útját járjuk, akkor már most célba érkezettnek tekinthetjük magunkat. A mennyország ugyanis nem valamikor a jövőben fog elérkezni. Jézus már múlt időben beszél róla: elérkezett a mennyek országa (Mt 12,28), vagyis ő eljött.” 

A megyéspüspök a jelen megélésének kiemelt jelentőségéről is szólt: „Mennyire vagyunk jelen az életünkben, abban a helyzetben, ahol éppen vagyunk? Mennyire vagyunk ott, ahol Isten van, vagyis a jelenben? Ezekben a nehéz napokban talán azt érezzük, hogy Isten eltávolodott tőlünk, elhagyott bennünket. Pedig nem hagyott el, és mi se hagyjuk el őt! Eszünkbe jut-e a bátorítás: »Ne nyugtalankodjék a szívetek?« A jelenben élni azt is jelenti, hogy a már megkezdett örök életünkben élünk. Ezért tanít így bennünket Jézus: »Én vagyok az út az igazság és az élet« (Jn 14,6).”

A mennyország nem egy hely, hanem állapot, amely össze van kötve a jelen pillanattal, a jelen élettel. A mostani életünk már része az örök életnek. Amikor a földi életünk végén átlépünk a halál kapuján, nem jelent majd óriási törést, hanem a földön megélt szeretet kiteljesedését éljük át, de ehhez azon az úton kell járnunk, amely maga Jézus Krisztus. Nem azt mondja, hogy az utatok célja vagyok, hanem, hogy ő maga az út – mutatott rá Palánki Ferenc püspök. Az ember sikereket hajszol, egy-egy kitűzött célért mindent megtesz, küzd, dolgozik, és amikor valamit elér, hányszor megtapasztalja a fájdalmas ürességet! Nagyon szép az életünk, nagyszerű élményeink vannak, majd jönnek a hétköznapok, és elhomályosulnak az ünnepi alkalmak. Elérünk valamit, és azt gondoljuk, attól kezdve már mindig boldogok leszünk, de csalódunk. Azzal a tudattal, hogy Jézussal járjuk életünk útját, már most, minden nehézség ellenére is, boldogok lehetünk, mert ő az út, az igazság és az élet.

Az igazság nem más, mint Jézus Krisztus tanítása, kinyilatkoztatása, Isten végtelen szeretetének bizonyítása a kereszthalál által. Ő minden embert üdvözíteni akar, s ha ezt az igazságot felfogjuk, akkor megkezdett örök életünk van. Az út, az igazság és az élet nagyon is összefügg. Járjuk Jézussal életünk útját, távlatokban gondolkodjunk, és tekintsünk a jelen nehézségeire úgy, mint ami segít rábízni magunkat Istenre. Senki és semmi nem veheti el tőlünk az örök életet – buzdított homíliájában a főpásztor.

A jelen helyzetben sok mindent átértékelünk. Rádöbbenünk arra, hogy nem szabad kicsinyesnek, szűkkeblűnek lenni egymáshoz. Isten mindent nekünk akar adni, mi pedig felrójuk a másik hibáit, veszekszünk azzal, aki mellettünk él. Ezzel szemben a szeretet az, hogy nem tudjuk elképzelni a világot úgy, hogy a másik ember nincs benne. Isten így szeret bennünket. Ő megteremtette ezt a világot, és létre hívott bennünket, mert nem akarja, hogy mi ne legyünk benne. Az örökkévalóságot sem akarja anélkül, hogy mi ne legyünk benne. Ilyen az Isten szeretete. Nagyon fontos, hogy ebben a nehéz időszakban se felejtsük el, hogy Isten végtelenül szeret minket, és erre a szeretetre az életünkkel kell válaszolni. Tanuljunk meg örök távlatokban gondolkodni, legyen a legfontosabb kötelességünk, legboldogítóbb magatartásunk az, hogy egymást szeretjük. Mert nem akkor leszünk boldogok, ha valamit elérünk, sikereink lesznek, túléljük a járványt, hanem ha azzal a hittel élünk, hogy már megkezdett örök életünk van. Ezt a boldogságot, a mennyországot senki nem veheti el tőlünk. Átélhetjük ezt a szentmisében is, akár fizikai vagy lelki jelenléttel, mert ott találkozunk Istennel, aki elkísér minket életutunkon, hogy egyre jobban megismerjük és megszeressük őt – zárta szentbeszédét a megyéspüspök.

*

Azok számára, akik még nem tudnak fizikailag jelen lenni a liturgiákon a szentmise közvetítések folytatódnak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír