Szivárvány Birkenau felett

Birkenauba érkezve a Szentatya végigment a nemzetközi emlékmű előtt, majd lengyelül felhangzott a 22. zsoltár: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Ezután sinti, roma orosz és lengyel nyelvű könyörgések következtek, az utóbbit egy lengyel püspök mondta. Ezt követően három zsidó férfi imádkozta el a halotti imádságot, a kaddisht, majd egy anglikán pap mondott fohászt angolul. A Szentatya német nyelvű imádsága zárta a könyörgések sorát.

Miközben Benedek pápa az áldozatok emlékműve előtt imádkozott, a háttérben, az egykori krematórium mögött szivárvány jelent meg az égen, a béke és a kiengesztelődés bibliai szimbóluma.

Az imádságok és énekek után a pápa olaszul szólt a jelenlévőkhöz. „A szó itt kevés, csak a csend marad és az a belső hang, amely Istenhez szól: Uram miért hallgattál? Miért hagytad, hogy ez megtörténjen? És ebben a csendben meghajolunk mindazok előtt akik itt szenvedtek, akik itt meghaltak. És a csend – egyesülve mások hangjával – bocsánatkéréssé alakul át, egy Istenhez szóló kiáltássá: soha ne engedje, hogy ilyesmi megtörténhessen.”

A Szentatya ezután felidézte II. János Pál pápa 1979-ben mondott szavait: „Olyan sokszor álltam itt Maximilian Kolbe atya zárkájában, a siratófal előtt egyszerű lengyelként! Nem tehettem meg, hogy ne jöjjek el ide pápaként is.”

„II. János Pál pápa a lengyel nép fiaként állt itt, annak a népnek a fiaként, aki a zsidó néppel együtt oly sokat szenvedett a háború alatt, éppen ezen a helyen is. 6 millió ember, a lengyelek egyötöde halt meg a második világháborúban. Õ akkor az egyes emberek és a nemzetek jogainak tiszteletben tartására kérte a világot. Nem vádlóként szólalt meg, hanem arra hívott minden nemzetet, hogy emlékezzen.

Én most a német nép fiaként állok ittt, és elődömmel, II. János Pál pápával együtt mondom: nem tehettem meg, hogy ne jöjjek el ide. El kellett jönnöm azokért, akik szenvedtek és meghaltak.

Nagyon sok kérdés tör ránk ezen a helyen. Mindenekelőtt ez: Hol voltál, Uram, azokban a napokban? Miért hallgatott az Isten? Hogyan volt lehetséges, hogy a Gonosz győzzön?

Isten titkát nem vagyunk képesek megérteni. Rosszul tesszük, ha Isten és a történelem bírájaként lépünk fel. Tegyük fel inkább magunknak ezeket a kérdéseket, hiszen napjainkban is annak vagyunk tanúi, hogy a sötét erők újra és úja megjelennek szívünkben: egyfelől a vak erőszak ártatlan emberek ellen, mégpedig sokszor Isten nevével visszaélve, másfelől az a cinizmus, amely nem hajlandó elismerni Istent. Kérjük a Mennyei Atyát, hogy nyissa meg szívünket, tegyen képessé bennünket arra, hogy felismerjük: az erőszak csak újabb erőszakot szül. Isten értelem, de nem a hideg, racionális értelem, hanem egyúttal a szeretet is. Kérjük Õt, hogy az értelem, a szeretet és az emlékezés erejével képesek legyünk a valódi kiengesztelődésre és békére, szembeszállva minden irracionális vagy éppen a hideg racionalitás jegyében elkövetett tettel.

Ez a hely az emlékezés helye, de a múlt soha nem teljesen csak múlt. Mindnyájunkat érint és megmutatja, melyik az az út, amelyre többé nem szabad lépnünk.”

A pápa ezután arra emlékezett, hogy II. János Pál pápához hasonlóan ő is végigjárta az utat az emléktáblák között, ahol belorusz, cseh, német, francia, görög, héber, horvát, olasz, jiddis, magyar, holland, norvég, lengyel, orosz, cigány, román, szlovák, szerb, ukrán, spanyol és angol nyelvű feliratok emlékeztetnek az áldozatokra. „Ezek az emléktáblák az emberi fájdalomról szólnak” – mondta.

A német nyelvű tábláról szólva felidézte Edith Stein, a Keresztről Nevezett Szent Terézia Benedikta alakját, aki keresztényként és zsidóként elfogadta, hogy vértanúhalált haljon a náci koncentrációs táborban népével és népéért. „Ezek az emlékek nem gyűlöletet szítanak, hanem éppen arra figyelmeztetnek, hogy milyen rettenetes a gyűlölet műve. Az emlékezet megtisztításával, amelyre ez a szörnyű hely késztet bennünket, nő azoknak a kezdeményezéseknek a száma, amelyek határt akarnak szabni a gonosznak és meg akarják erősíteni a jót” – mondta a Szentatya, aki beszédét a 23. zsoltár szavaival zárta: az Úr az én Pásztorom…

kath.net/Magyar Kurír

Képek: CTV, korazym.org