Tanúságtétel és vértanúság

A Szentatya beszédében feltette a kérdést: mártír testvéreink vajon miért nem próbálták meg minden áron megmenteni pótolhatatlan életüket? A súlyos fenyegetések és megfélemlítések ellenére miért szolgálták tovább az Egyházat? Ebben a bazilikában, ahol Bertalan apostol ereklyéit és Szent Adalbert földi maradványit őrzik, nemcsak a XX. század tanúságtételei állnak előttünk, hanem azoké is, akik az Egyház kezdeteitől fogva mártírként adták életüket Krisztusért.

Krisztus szeretete tette őket képessé, hogy feláldozzák életüket – folytatta a Szentatya. „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn, 15,13). Mindenki, aki tanúságot tesz a hitről, ezt a „nagyobb szeretetet” éli a Mester példájára, és kész feláldozni az életét Isten országáért. Így válunk Jézus barátaivá. Hasonlóak leszünk hozzá, amikor elfogadjuk a végsőkig elmenő áldozatvállalást anélkül, hogy határt szabnánk magunknak a szeretetben és a hit szolgálatában.

A bazilikában hat oltár azokra a keresztényekre emlékeztet, akik a kommunizmus, a nácizmus totalitárius rendszerének áldozatai lettek, és azokra, akiket Amerikában, Ázsiában, Óceániában, Spanyolországban, Mexikóban és Afrikában öltek meg. Jónéhányan evangelizációs küldetésük végzése közben haltak hősi halált, másokat a hit iránti gyűlölet jeleként öltek meg, sokaknak pedig azért kellett meghalniuk, mert nem hagyták el a szűkölködőket, a szegényeket, a rájuk bízott hívőket. Vannak köztük püspökök, papok, szerzetesek és világi hívők. Sokan vannak! – mondta a pápa, majd hozzá tette: látszólag az erőszak, a totalitárius rendszerek, az üldözés, a vak terror erősebbnek látszanak, elhallgattatják a hit tanúságtevőit, akik emberileg a történelem áldozatainak tűnhetnek.

A feltámadt Krisztus azonban megvilágítja tanúságtételüket, és így megértjük a mártírság értelmét. Ezzel kapcsolatban Tertulliánusz megállapítja: „Valahányszor kioltjátok egyikünk életét, mi sokasodunk: a mártírok vére, új keresztények magja.” (Apol., 50,13). Mindazok vereségében és megaláztatásában, akik az evangélium miatt szenvednek, olyan erő működik, amit a világ nem ismer: „Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős” – mondja Szent Pál (2Kor 12,10). A fegyvertelen és győzedelmes szeretet ereje ez a látszólagos vereségben is. Ez az erő legyőzi a halált.

Amikor a keresztények valóban kovásszá, fénnyé és a föld sójává tudnak válni, akkor úgy mint Jézus, ők is üldözés tárgyává válnak, ők is az „ellentmondás jele” lesznek. A testvéri együttélés, a szeretet, a hit, a kicsik és szegények szolgálata melletti döntés, amelyek a keresztény közösségek létét fémjelzik, olykor erőszakos ellenszenvet váltanak ki. Milyen hasznos tehát azok tanúságtételére tekinteni, akik előttünk már a hősies hűség jelét adták! – olvasható a pápa beszédében a Vatikán honlapján.

Beszéde végén a Szentatya a Sant’Egidio Közösséghez fordult: különösképpen megköszönte nekik a szegények szolgálatát és a békéért folytatott tevékenységüket. Bátorította őket, hogy a hit hőseinek bátorsága és kitartása példa legyen számukra, mindenekelőtt a szegények között.

Magyar Kurír

Kép: www.santegidio.org