Tudatos kereszthordozás egy életen át – Apor Vilmos-emlékkiállítás nyílt Győrben

Hazai – 2020. november 10., kedd | 12:15

Apor Vilmos püspök boldoggá avatásának 23. évfordulóján, november 9-én Veres András megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke szentmisét mutatott be a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban, majd megnyitotta és megáldotta az évfordulóra kibővített és megújított, a vértanú főpásztor életét bemutató kiállítást.

A tavaszra tervezett jubileumi kiállítás kivitelezését akkor el kellett halasztani, a nyáron azonban meg tudott valósulni mind az építészeti kivitelezés, mind a tárlat összeállítása. Elkészült a kiállítás, de a napról napra fokozódó járványhelyzet szorításában most is csak a megnyitásra, megáldásra volt mód, az új rendelkezések értelmében a kiállítás egyelőre nem látogatható. Így megnyitását is szűk körben ünnepelték.

A jelenlévőket Cseh Sándor, a Szent László Látogatóközpont igazgatója köszöntötte, köztük Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, Sárai-Szabó Kelemen győri bencés perjelt, Dejcsics Konrádot, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatóját, a testvéregyházak képviselőit, a győri Széchenyi István Egyetem vezetőségét, illetve a közélet számos képviselőjét.

Veres András megilletődötten fogalmazott: „Győr városának, a Győri Egyházmegyének életével szolgáló főpásztorra emlékezünk. Rendkívüli járványhelyzetünkben egyfajta hasonlóságot élünk meg ugyanis ahhoz, amiben Apor Vilmos élt. Pappászentelési jelmondata – »A kereszt erősíti a gyengét, szelídíti az erőset« – is jelzi, hogy élete a kereszthordozásról szólt. Példája arra hív, hogy mi is úgy éljük meg a Krisztus-követést, mint ő, aki mindenkinek mindene akart lenni.”

A főpásztor elmondta, számára a kiállítás fizikai végigjárása, Apor püspök életállomásainak követése megmozdítja a szívet-lelket, ahogy azt egy keresztútjárás is teszi. Arra hív, hogy elmélyüljünk abban a lelkületben, ami Apor Vilmost a vértanúsághoz vezette. Láttatja, hogy a vértanúk nem fatális csapás, gyilkosság áldozatai, a vértanúság el volt rejtve életükben. Ha követjük Apor püspök életét, látjuk, hogy oly módon volt jelen embertársai között, önmagáról megfeledkezve, lemondva, hogy amikor elérkezett a pillanat, akkor a puskacső előtt is övéiért tudta áldozni életét. Élete arra hív minket, utódokat, hogy legyünk készek az emberség, emberszeretet útját járni, amelyre Krisztus mindnyájunkat meghívott – fogalmazott a főpásztor.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes arról beszélt, hogy Apor Vilmos életútja példaként állhat előttünk, amire a mai világrontással szemben nagy szükségünk van. Apor olyan ember volt, akinek volt bátorsága menteni az üldözötteket a náci időszakban, és így volt erkölcsi alapja kiállni az orosz katona fegyvere elé. A sötétség idején, a legsötétebb időszakban – a náci és a bolsevik vészkorszakban is – világítani tudott, mert felmutatta a keresztény szeretet útját. Semjén Zsolt Pilinszky Jánost idézte: „Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént.” Botrány, hogy a népirtás, üldöztetés eluralkodhatott, és megöltek egy püspököt, de szent, mert egy ember életét adta a hitért, az üldözöttekért. Ma pedig annak vagyunk tanúi, hogy ezek az üldöző, népirtó rendszerek a „történelem szemétdombján” vannak, még azoktól is megtagadva, akik egykor hívei voltak, Apor Vilmost pedig oltárra emelve tiszteljük, és példája ad útmutatást nekünk.

A Boldog Apor Vilmosra való emlékezés szentmisével folytatódott. A szentmise főcelebránsa Veres András megyéspüspök volt, szónoka pedig Lukácsi Zoltán győr-szigeti plébános, a győri székeskáptalan mesterkanonoka, egyháztörténész.

„Életem legfontosabb elhatározása előtt állok, és arra készülök. A három magasabb rend, amelyet most felveszek, mintegy azok a szögek, amelyek Krisztus keresztjére erősítenek egész életemre” – írta Apor Vilmos szubdiakónussá szentelésekor, majd a két nappal később papi jelmondatául választott idézet: „A kereszt erősíti a gyengét és szelídíti az erőset” – ugyancsak a kereszthordozást állítja a középpontba. Tette ezt egy olyan korban, amit minden ellentmondásossága ellenére boldog békeidőként írunk le – mutatott rá Lukácsi Zoltán. Hozzátette: Joggal beszélhetünk az 1900-as évekről így, hiszen biztonság, stabilitás, viszonylagos anyagi jólét, kulturális fejlődés jellemezte a még egységes ezeréves történelmi Magyarország életét, amikor 1910-ben az ősnemes család ifjú sarja, Apor Vilmos papi pályára lépett. Az ifjú báró gondtalan, békés, biztonságos, kiszámíthatóan magasra ívelő könnyű pályára számíthatott, melyet osztatlan társadalmi megbecsülés övez majd. Apor Vilmos azonban azzal a tudattal lépett rá erre az útra – mutatja a két megszólalása –, hogy az a vértanúsághoz fog vezetni, holott akkor még senki nem sejtette, milyen erők szabadulnak el a következő évtizedekben, csak maga az érintett. Ő tudta, hogy élete nem gondtalan, biztonságos pálya lesz, hanem kereszthordozás.

Hinnünk kellene az eleve elrendelésben? – Nem, mi abban hiszünk, hogy szabad és felelősségteljes döntéseink vihetnek ennyire közel Krisztushoz, az üdvösséghez. Lukácsi Zoltán ezeket a döntéseket mutatta be Apor Vilmos életében, igazolva, hogy ez az élet tudatos kereszthordozás volt, hogy Apor Vilmos nem a háború szerencsétlen áldozata volt, hanem vértanú, s tudatos döntései vitték el a végső pontig, nem pedig véletlenek összjátéka. Szolgálata minden rendszerben arra irányult, hogy a kereszt erejével megfékezze a hatalmasok önkényét, és a gyengéket megerősítse.

A szónok példákkal igazolta megállapítását. Bemutatta a gyulai plébánost, aki 1919-ben bátran állt ki a Tanácsköztársaság alatt a halálra ítéltek mellett, csak közbenjárására maradtak el a kivégzések. Ugyanilyen erélyesen lépett fel akkor is, amikor a román megszálláskor fordult a kocka, s az eddigi üldözők lettek üldözöttek. Majd láttatta a zsidómentő főpapot, és azt, aki a politika útvesztőiben is állást tudott foglalni, amikor Horthy Istvánnal kapcsolatban azt fogalmazta meg, nem tartja alkalmasnak az ország vezetésére. De ugyancsak megtalálta a módját annak, hogyan tud jó pásztorként a hívek mellett maradni, amikor az ostrom elérte püspöki székvárosát, papjait a helyben maradásra kötelezte.

Apor Vilmos ha kellett, bátran szembe tudott szállni a hatalmassal, és mindig az embert, a bajba jutottat, az üldözöttet nézte. Kiállt azok mellett az értékek mellett, melyek Európát Európává tették, Magyarországot pedig Magyarországgá. „Ma békében, jólétben élünk. De figyelve a környezetünket, aggasztó jeleket láthatunk, fordulhat úgy a világ, hogy minden a feje tetejére áll, és eddigi értékrendünk üldözendő cselekedetté válhat. Merítsünk erőt Krisztus keresztjéből, hogy tanulással, munkával, értékőrzéssel és -továbbadással elkötelezzük magunkat mi is ezen igazságok mellett” – fogalmazott a szónok.

A szentmise után a Héderváry-kápolna gótikus terében, ahol Szent László király hermájával szemben nyugszik Apor Vilmos, elhelyezték az emlékezés virágait, és imádkoztak a vértanú püspök szentté avatásáért.

Az ünnepen zenei szolgálatot végzett Baross Loretta énekművész, Ruppert István Liszt Ferenc-díjas orgonaművész, valamint a Brenner János Hittudományi Főiskola énekkara. 

Mivel a kiállítást csak a meghívottak szűk köre járhatta be a megáldáshoz kapcsolódva, ezért Kiss Tamás, a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár igazgatója tartott rövid vetített képes ismertetőt, Nagy Ferenc zeneszerző pedig a tárlatra komponált A Jó Pásztor című zeneművét mutatta be.

A kiállítás első része Apor Vilmos születésétől, családjának és neveltetésének bemutatásával kezdődik, majd a gyulai lelkipásztori évek következnek. Nagy hangsúlyt kap a főpap második világháború alatti tevékenysége, a zsidóság mentésére tett erőfeszítései és az ostrom alá került Győrben végzett szolgálata.

A tárlat bővült térben, és részben anyagaiban, de főként eszközrendszerében újult meg. A narráció, a fény- és hanghatások, a korabeli fényképek és filmfelvételek segítségével az életút bemutatása azt a szándékot tükrözi, amit Veres András megnyitó gondolataiban megfogalmazott: „A kiállítás megmozdítja a szívet-lelket, ahogy azt egy keresztútjárás is teszi. Arra hív, hogy elmélyüljünk abban a lelkületben, ami Apor Vilmost a vértanúsághoz vezette.”

Hamarosan részletes ismertetőt olvashatnak az Új Ember Mértékadó mellékletében a kiállításról. 

A tárlat sajnos a jelenlegi járványügyi rendelkezések értelmében nem látogatható, az újranyitás időpontjáról a Győri Egyházmegye a későbbiekben tud tájékoztatást adni.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria