Útravaló – 2019. december 9., a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása

Ezen a napon ünnepli Egyházunk azt a hittitkot, hogy Szűz Mária bűn nélkül fogantatott, azaz Isten megőrizte őt az eredeti bűntől, hogy méltó lakhely lehessen a megtestesülő Igének. Kilenc hónap elteltével majd Szűz Mária születését ünnepeljük, Kisboldogasszonyt. Nehéz ez az ünnep számunkra, mert nem igazán van már érzékenységünk a bűnnel kapcsolatban. Nem igazán érezzük a bűn valóságát és romboló erejét. A rossz és gonosz cselekedeteket a viselkedéskultúra és a társadalomtudományok meg a lélektan hatáskörébe utaltuk, főleg azért, hogy a személyes felelősségünket minél jobban kiiktathassuk. Így nehéz is megértenünk, hogy mi az örömhír a mai napban.

Az ősbűn, Ádám és Éva engedetlensége megrontotta és bűnre hajlóvá tette az emberi természetünket, és az híján van a kegyelemnek, ami az üdvösséghez szükséges. Mivel Isten senkit nem üdvözít akarata ellenére, így ebből az állapotból az Isten különös kegyelme kell hogy kisegítsen minket, hogy képesek legyünk újra őhozzá fordulni.

Krisztus megváltó halálának és feltámadásának kegyelme, amiben a keresztség által részesülünk, éppen ezt az állapotot szünteti meg és fordít bennünket Isten felé, tesz képessé arra, hogy éljünk a kegyelmeivel, amit bőven áraszt ránk. Isten előkészíti Szent Fiának születését: Máriát a megszentelő kegyelem állapotában tartja, hogy be tudja fogadni őt.

Jó volna újra fölfedeznünk, hogy a bűn objektív valóság, létezik, és rombolja a lelket: bűneink nem pusztán véletlen balesetek, egyszerű kis botlások. Nem véletlen, hogy évszázadok óta küzd az Egyház a személyes és szervezeti megtisztulásért: az Istennel való örök kapcsolatunk a tét. Szeretné, ha megértenénk, hogy az alapok a legfontosabbak, amikre építkezünk. Isten bűntelensége, az ő végtelen tisztasága, világossága és épsége nem tudott volna bűnös testből születni. Csak a „kegyelemmel teljes” Szűzanya volt képes befogadni őt.

Milyen szép és megható, ahogyan Gábor angyal finoman és határozottan közli Máriával Isten tervét, és Mária milyen bátor párbeszédbe elegyedik Isten küldöttével. A legszebb azonban, hogy Mária milyen természetesen tudja fogadni a természetfölöttit, milyen mély alázattal és békével, engedelmességgel. Nem véletlen, hogy Szent XXIII. János pápa is ezt választotta jelmondatának: Obedientia et pax (Engedelmesség és béke). A kettő nagyon is összefügg. Ha sikerül emberi akaratunkat, terveinket Isten tervei szerint alakítani, engedelmeskedni parancsainak, különleges béke jár át bennünket. Olyan béke, amit a világ nem képes megadni, csak Isten. Mária egész életében tapasztalja majd ezt a békét, bármilyen helyzetbe kerül is, tudja, hogy Isten vele van.

Néhány évtizede ezen a napon a Szentatya elzarándokol a római Spanyol lépcső mellett fölállított Immaculata-szoborhoz, és szép koszorút visz neki, amit aztán darus kocsival helyeznek el a szobor karján. Menjünk mi is ma lélekben a szeplőtelenül fogantatott Mária elé, vigyük neki tiszta és legjobb valónkat, és hagyjuk, hogy fölemeljen minket, kiemeljen a világ forgatagából, és tudjunk gyönyörködni Isten eredeti tervében, a bűn nélküli emberben, igyekezzünk mi is a megszentelő kegyelem állapotába jutni, hogy Isten ránk árasztott kegyelme ne legyen hiábavaló.

Magyar Kurír