Nagyon szeretünk sorrendekben gondolkodni, kitalálni mutatókat, amelyekkel rangsorolhatunk másokat, intézményeket, magunkat. A tanítványok versengése Jézust sem hagyja hidegen, de ő mindenképpen szeretné másfelé fordítani a szívüket. A gyermekekről való gondoskodás elfordítja a tekintetünket saját magunkról: ösztönösen rájuk terelődik a figyelmünk, ők kerülnek a középpontba, az ő javuk lesz az elsődleges, és nem a magunké. És előbb vagy utóbb el is kell engednünk őket, hiszen nem a tulajdonaink. Amikor Jézus egy gyermek befogadására buzdít a versengés helyett, akkor megmutatja nekünk, hogy mi is az igazán fontos az életben. Isten rangsorában előbbre való a magáról megfeledkező, a másikra figyelő és az életet továbbadni akaró ember, aki nem tulajdonként tekint a másikra, hanem ajándékként, és nincs a szívében semmilyen vélt vagy valós hatalmi viszony.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria