Az ószövetségi Ezdrás hálát ad Istennek, hogy a zsidó nép visszatérhetett a babiloni fogságból. Isten a történelem ura, és a zsidóság Isten eszközének tekintett minden idegen királyt. Nem szidták a hódítókat sem, mert úgy tartották, hogy bűneik miatt megérdemlik a csapásokat. A jóindulatú királyok viszont kifejezetten Isten gondviselő jóságának jelei voltak. Mi hogyan kezeljük próbatételeinket? Jézus nem szidta mennyei Atyját még a Getszemáni-kertben sem. Mi milyen alapon követeljük Istentől a földi jólétet? Attól, hogy Isten titkait és a világ dolgait sokszor nem értjük, a létező legrosszabb „megnyugvást választjuk”, ha a Teremtőt szidjuk és okoljuk. Ha hirtelen felindulásból a világ rosszaságát látva Istent letámadnánk, számoljunk el valameddig, vegyünk mély levegőt (még egészséges is), és inkább arra gondoljunk, hogy a korábbi generációk bűneinek hatásába beleszületve imádkozzunk, és tegyünk sok jót Krisztus győzelméért.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria