Útravaló – 2024. május 15.

Szent Pál ma olvasott beszéde igazán megrendítő. Mély és komoly tanítás egy búcsúzó lelkivezetőtől. Reális, mégis reménnyel telt mondatok. Reális: se vezető, se vezetett nincs teljes biztonságban, könnyen tévútra térhet mindkettő. „Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék” – írja más helyen. Micsoda emberismeret: „akadnak olyanok, akik álnok szóval magukhoz akarják csábítani a tanítványokat”. Az egyik legnagyobb bajunk, amikor nem Istenről, hanem magunkról szól a tanúságtételünk, a munkánk, a hitünk. Egyfajta szent feszültségben kell élnünk az életünket ahhoz, hogy hűek maradhassunk Istenhez. Ebben a hűségben segít, ha mindig gondolunk arra, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni”. Mit adtam ma Istennek, a másik embernek, és mit kaptam vagy inkább követeltem magamnak? Éreztem-e, hogy kaptam valamit?

Magyar Kurír