Útravaló – 2025. december 28., a Szent Család: Jézus, Mária és József

Lelkivezetésben gyakran hallok gyerekkori traumákról, sokak kiskorukban szerzett terhekkel érkeznek. Ezek feldolgozásához olykor orvosi vagy mentális segítség szükséges, a lelkivezetőnek azonban legfontosabb feladata, hogy rámutasson a Gyermekre: miközben érkezett, vándorolniuk kellett, állatok közé született, majdnem kivégezték alig néhány évesen, aztán a menekülés után csak másodjára találtak lakhelyet. És az evangélium azt írja, mindez azért történt, hogy az isteni szó beteljesedjen. Isten tehát traumák, sérülések közepette teljesíti tervét, éppen ezeket hatja át kegyelmével, így is formálja képére és hasonlatosságára az embert. Egy, a második világháborúban frontra hurcolt ember a tárcájában elhelyezte családja fotóját és a környék kegyhelyének szentképét. Nyitott szállítójárművön ült, amikor elővette ezeket, de a szél kifújta a kezéből a képeket. Utánuk ugrott, s amikor kicsit messzebbre került, találat érte a járművet, a társai odavesztek. Ekkor megfogadta, ha hazajut, amíg bír, minden vasárnap gyalog zarándokol el a 35 kilométerre lévő Mária-kegyhelyre. Hóban, esőben is megtette az utat, hatvan éven át. A traumák által exodusába hívta Isten, és önmagához vezette. Mi megengedjük ezt? Traumáinkban észrevesszük az Ige beteljesedését, vagy csak azok gyógyítása telít el? Mélyítsük el szívünkben a mai evangélium keretüzenetét, mindezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott.

A gyermekségtörténetben Mária és József szüntelen kivonulásban él, ez is felerősíti Máté evangéliumában Jézusnak új Mózesként való ábrázolását. Ahhoz azonban, hogy a két fiatal közötti kapcsolat ne törjön össze, klauzúrában kell élniük, amely Istentől indul el a foganás és az álom által, ami a másik előtt is csak sejtett, és aki ebben a misztériumban maga teremt helyet e két személy életében Fiának. Zárt kettejük kapcsolata is, aminek titkát csak ketten tudják, ezt mással közölni nem lehet: titokban bocsátja el…, ugyanakkor pedig József úgy nyílik meg nevelt Gyermeke felé, hogy az őt sosem szólítja atyjának, de az Egyház atyai oltalmazójaként adja át testvéreinek, sőt halálában az anyai szeretetnek is új értelmet ad: kiterjeszti a tanítványra, hogy abban az újszövetség első, a keresztből sarjadó szeretetkapcsolata jelenvalóvá legyen. Ebben az exodusban teljesedik ki a Szent Család családi élete, s folytatódik a világtörténelemben.

A Szent Család e klauzúrás élete családmodell. Ahhoz ugyanis, hogy a házastársi kapcsolat kellően tágas legyen, kell, hogy térben, időben, témában és titkokban szigorú klauzúrája legyen, ahová nem léphet be senki, és ahonnan nem mehet ki semmi. A mindenre nyitott házasság és életberendezkedés előbb-utóbb önmaga és Isten előtt zárul be, ahol azonban van benső szentélye az énnek és a minek, ahonnan el lehet indulni és ahová vissza lehet térni, ami tiszta és szent, ott tud a vész idején is álmot adni és lakást venni Isten.

Aki jegyes, szüntelenül kész az odaadásra (Adrienne von Speyr), azaz a házastársi kapcsolat ott élő és éltető, ahol az önátadás exodusa eleven. Egy gyermek számára pedig a legnagyobb kincs, ha szüleinél tapasztalja, utánozhatja, majd továbbviheti ugyanezt. Mária és József a Teremtő számára egyenként lefoglaltak, együtt a Teremtő munkatársai lettek.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír