Jézus embernek lenni is tanít bennünket, mert ez lesz az alapja a hiteles kereszténységünknek. Ott van benne a készség, hogy segítsen, ha valaki kéri. De segít akkor is, ha valaki szégyell kérni. Egy bátortalan mozdulatot, egy ki nem mondott vágyat is komolyan vesz. Figyelünk még a másik rezdüléseire, a szeretteink arcára, testbeszédére? Érzékeljük még a másikat, vagy csak megkeményedett szívvel, lehajtott fejjel, lesütött szemmel megyünk előre, érzéketlenül? Talán már nehéz elhinnünk magunkról, hogy tudunk igazán segíteni. De milyen erő van a figyelmességben, a látszólagos gyengében, Jézusban, aki lépten-nyomon megáll, mert megrezdül benne valami! És legyünk reálisak: mindenki megéhezik, igazi táplálékra is szüksége van, nem csak csodára, szép és kedves szavakra.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria