Szent Lőrinc diakónusként arra szentelte az életét, hogy mindig csak adjon. Az ősegyházi rendelkezés az Apostolok Cselekedeteiben világos: kézrátétellel és imával diakónusi szolgálatra rendelni az erre kiválasztott férfiakat, hogy életükkel és szolgálatukkal megjelenítsék az Egyház királyi küldetését, az elesettekben magát Krisztust szolgálva, aki „nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért”. Itt sejtjük meg Szent Lőrinc teljes önátadásának misztériumát: hitét megvallva vértanúságában sem szűnt meg adni és szolgálni. Krisztushoz hasonlóan épp a legtöbbet, a legteljesebbet adja: saját vérét, életét, mások örök életéért.
Fotó: Kuzmányi István
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria