Útravaló – 2026. szeptember 17.

Vannak pillanatok, amelyekben elfogynak a szavak, amikor nincs helyes kifejezésünk, üres fecsegésnek hatnak mondataink. Mély és egész lényünket érintő helyzetek ezek. Névtelen marad a történetben a bűnbánó asszony, hogy így bármelyikünk neve odakerülhessen. Ehhez azonban szükség van arra, hogy ne Simonként mondjunk ítéletet a másik felett, még magunkban sem. Engedjük, hogy a Megváltó örömhíre megérintsen bennünket, s a Szabadító olyan emberhez érkezhessen, aki mélységesen vágyik a szabadulásra. Szükség van azután arra is, hogy a vágy tettekké válhasson bennünk az arra alkalmas időben. Jézus mindig készen vár ránk, hogy szabadulásra vágyó énünk tettekkel legyen igazi tanúja a Szabadítónak.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír