Van-e lelke a klónozott embriónak?

Sokan annyira visszataszítónak tartják az ember klónozását, hogy felvetik, hátha Isten nem is hajlandó „együttműködni”, és nem ad lelket a klónozott embriónak. Ám ugyanígy 1978-ban, az elsõ lombikbébi létrehozásakor is mondhatták volna, hogy Isten nem lehel lelket a laboratóriumi körülmények között létrehozott embrió testébe. Pedig azóta több mint egymillió ilyen gyermek született, és nem állíthatjuk, hogy bármelyiküknek ne volna lelke.

Az erkölcsileg elfogadhatatlan cselekedeteket továbbgondolva akár azt is feltételezhetné valaki, hogy Isten nem hajlandó „együttműködni” például egy város lebombázásával, ezért átmenetileg felfüggeszti a fizika törvényeit, s a bomba nem robban – ami nyilvánvalóan irreális elképzelés.

Az ember klónozása révén végsõ soron azonos genetikai állományú ikertestvért hoznak létre. Lélek nélküli klón tehát éppúgy nem létezik, mint olyan egypetéjű ikerpár, akik közül az egyiknek van lelke, a másiknak nincsen. Ez a tény egészen egyértelművé teszi, mennyire erkölcstelen az ember klónozása, hiába nevezik azt terápiás klónozásnak.

A klónozás során egy testi sejt, például bőrsejt – teljes génállományal rendelkező – sejtmagját ültetik egy érett petesejt eltávolított – fél génállományal rendelkező – sejtmagja helyébe. A teljes génállomány jelenléte folytán új emberi élet jön létre. Az embrió a bőrsejt-donor egypetéjű ikertestvére. Ezt a parányi lényt vagy elpusztítják a laboratóriumi eljárás során (terápiás klónozás), vagy anyaméhbe ültetik, ahol kifejlődik és megszületik (reproduktív klónozás). Mindkét eljárás során súlyosan sérül az erkölcs.

A terápiás klónozás során az elpusztított embrió őssejtjeit használják fel. Ezeket a sejteket szervátültetés esetén a donor szervezete immunszupprimálás nélkül is befogadja, hiszen génállományuk megegyezik. Ezt az előnyt azonban súlyos erkölcsi sérelem árán érik el: a parányi emberi lényt eleve halálra szánják, és gyakorlatilag „pótalkatrészként” használják. Az erkölcsileg szintén kifogásolható reproduktív klónozás esetében az embrió legalább életben marad. A terápiás klónozásnál azonban voltaképpen egy családtagot, egy kistestvért ölnek meg a sejtjeiért.

A szerző, Tadeusz Pacholczyk egyházmegyés pap, ideggyógyász orvos. A Yale és a Harvard egyetemeken végezte tanulmányait, jelenleg a philadelphiai Országos Katolikus Bioetikai Központ igazgatója. Az ncbcenter.org internetes oldalon megjelent gondolatmenetét ismertettük.

Magyar Kurír

Kép: www.nature.com