Varga Anna: Örvendező szívvel

Kultúra – 2021. január 9., szombat | 15:10

A szerző 85 éves, Salgótarjánban született; hosszú élete során volt könyvelő, titkárnő, ingatlankezelő, gyermekgondozó; dolgozott plébániákon; minden lakhelyén aktívan gondoskodott a szegényekről, elesettekről. Ötven évig élt külföldön, most immár húsz éve Zircen, az idősek otthonában él. Lelki gondozással foglalkozik, a Világi Ferences Rend örökfogadalmas tagja.

A kötetben Varga Anna személyes élményei, elmélkedései olvashatók – minden fejezet után egy-egy bibliai üzenet. A könyv alapgondolata, hogy

a mérhetetlenül hatalmas Isten olyan parányivá tud változni, hogy elfér a szívünkben is, mert annyira szeret minket, hogy mindig ott akar élni.

Ha pedig Isten szeretetéből töltekezünk, könnyűvé válik egymás elfogadása. A világban minden baj és gond abból származik, hogy nemet mondunk a Szeretet-Isten közeledésére.

Az életbiztosítás kapcsán a szerző azon elmélkedik, hogy minél több a vagyonunk, annál jobban igyekszünk azt bebiztosítani. Nem új dolog az életbiztosítás sem, kétezer évvel ezelőtt Szűz Mária és Szent József Isten oltalmába ajánlották a kisded Jézust, amikor bemutatták a jeruzsálemi templomban. Több mint három évtizeddel később, amikor Jézus meghalt a kereszten, minden veszni látszott, ám végül nem a halál győzedelmeskedett, mert Krisztus feltámadt, fölment a mennybe, és elfoglalta helyét az Atya jobbján. Ezt látta és nyilatkoztatta ki hangosan élete utolsó pillanataiban az első vértanú, István diakónus. Érdemes nekünk is megfontolnunk, hogy

a legjobb életbiztosítás az, „ha saját magunkat, családunkat és minden vagyonunkat a Jóisten kegyelmébe ajánljuk.

Aki szeretettel oltalmába fogad, és még a pokol torkából is kimenti azokat, akik bűnbánattal hozzá folyamodnak.”

A Teremtés könyv szerint „… este lett, és reggel: az első nap… este lett, és reggel: a második nap”. Ezt olvasva a szerző eltűnődik: ha ugyanez a folyamat megy végbe most is, akkor talán a teremtés története nem fejeződött még be a Biblia első szakaszával. Lehet, hogy még folyamatban van, és úgy is marad az idők végezetéig. „Teremtő Istenünk nem hagyott magunkra, hanem ma is formál, alakít, tanít, vezet és újjáéleszt.” Ez pedig azt is jelenti, hogy minden ember egyedülálló, páratlan.

Istenünk minden embert személyes pontossággal alkot meg egy meghatározott célra, és behelyezi őt a történelembe, hogy a számára kijelölt feladatot elvégezhesse.”

Szabad akaratot kaptunk Teremtőnktől, vagyis szabadon választhatunk jó és rossz között, akár bűnt is elkövethetünk. Mindennek ellenére nekünk, embereknek lehetőségünk van arra, hogy „ma, itt és most, tevékenyen részt vehessünk a teremtő Isten munkájában”.

A bűn fogalmát elemezve Varga Anna felteszi a kérdést: Melyik a nagyobb bűn: Jézust szavakkal gúnyolni, véresre ostorozni, vagy átszúrni az oldalát? Felismerhetjük, hogy mindegyik cselekedet egyformán súlyos, mivel Krisztus szeretetének visszautasítását, eltaszítását, és saját gőgünket fejezi ki. Nincs súlyos és kevésbé súlyos bűn, mert minden bűn a szeretet ellen vét, és az mindkét félnek ugyanannyira fájdalmas, még ha látszólag kicsi véteknek is látszik. Minden rosszakaratból vagy hanyagságból elkövetett bűn sérti a társadalmat, és következményei széles körben károsak lehetnek. Amikor valakinek pletykálkodom a szomszédjáról, megronthatom a közöttük lévő jó kapcsolatot, ráadásul ha a pletyka alaptalannak bizonyul, az én becsületem is odalesz. Orvoslásra azonban mindig van lehetőség. A könyv írója felidézi: családjukban szokás volt, hogy este, mielőtt aludni mentek, egymás homlokára ujjukkal keresztet rajzoltak, és azt mondták: „A Jóisten óvjon a sötét éjszaka alatt. Bocsásd meg, amivel a nap folyamán megbántottalak.” Ha a gyermek Anna megbántotta valamelyik testvérét vagy a szüleit, és nem tudott tőlük rögtön bocsánatot kérni, megnyugtató volt számára: este a szokott módon kibékülhetnek. A könyv írója rávilágít:

szeretet nélkül nem létezne bűn; szeretet nélkül nem lenne orvoslás. Minden Isten szeretetéből fakad, és hozzá vezet vissza.”

Az ima alapja is a szeretet, amely Istentől ered. Magunktól imádkozni sem tudnánk, ahhoz is a Szentlélek irányítására van szükségünk, márpedig a harmadik isteni személy soha nem biztat rosszra. Ha tehát valaki gőgösen imádkozik, rosszat kívánva a haragosának, vagy annak, akit az ellenségének tart, azt nem tekinthetjük imának. Amikor imádkozunk valakiért, Jézus szemével kell látnunk, „és megpróbálnunk úgy szeretni, olyan önzetlenül, tisztán, ahogy Krisztus szeret”. A Krisztustól származó szeretet pedig kifogyhatatlan. „Sőt, minél inkább osztogatjuk, annál inkább gyarapodik. Minél többet adunk belőle, annál több marad nekünk.”

Varga Anna hosszú ideig dolgozott Dél-Afrikában. A kötet egyik legmegrázóbb írásában egy örömteli nap változik rémálommá, miután egy puskából vaktában kilőtt golyó megöli egy édesanya egyetlen gyermekét. Az erőszak a világ egyes helyein mindennapos, az esztelen öldöklés emberek tízezreinek életét oltja ki. Növeli a tragikumot, hogy „senki nem vette észre, hogy egy anya elveszítette gyermekét. A világ megállás nélkül folytatta sebes útját. Nem látta, nem érezte az anya fájdalmát.”

A másik, ugyancsak Dél-Afrikában játszódó elbeszélés hőse egy kisgyermek, aki egy rozsdás vízcsapot varázsol újjá, kitartó szorgalommal. A kisded megtanította a szerzőt arra, hogyan kell lelkiismeretesen dolgozni, kizárólag azért, mert szeretjük a munkánkat. „Azt is megmutatta, hogyan lehet egy csúnyának tűnő dolgot szeretettel gyönyörűvé változtatni; hogy

a szeretet egy semmit érő tárgyat is új életre képes kelteni.”

A szeretet, Krisztus határtalan, mindenkire kiterjedő szeretete a világot megtartani képes egyetlen, valóban hatékony erő – sugallják Varga Annának az olvasót továbbgondolkodásra késztető írásai.

Varga Anna: Örvendező szívvel
Szent Gellért Kiadó, 2020

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria