Veres András: Örvendezünk, mert látjuk, milyen jövő vár az Istent szeretőkre

Egyházunk szilárd tanítása, hogy mindnyájan, akik a Szentháromság nevében megkeresztelkedtek, Krisztus egyetlen Egyházához tartoznak, akár élnek, akár meghaltak. A földön élők alkotják az Egyház zarándokló részét; az Egyháznak van egy tisztuló, szenvedő része, akik a tisztítótűzben várják a feltámadást; a megdicsőültek, szentek az Egyház azon részéhez tartoznak, akik már Isten színelátására jutottak – fogalmazott szentbeszédében a főpásztor. – Ma nemcsak az angyalok ujjonganak a mennyben, hanem mi, Krisztus földön élő követői is örvendezünk az Úrban, mert láthatjuk, milyen jövő vár az Istent szeretőkre. Imádkozzunk azért, hogy az Egyház ma is jól végezhesse a megszentelés művét, hogy minél többen járják az életszentség útját. A kegyelem bőségére van szükségünk, hogy felébredjen bennünk a szent élet utáni vágy; még akkor is, ha az életszentséget követő ember idegennek tűnik a világban. Éppen ezért állítjuk, hogy bátorság is kell a hitvalló élethez. Azért imádkozunk Isten bőséges, gazdag kegyelmeiért, mert mindnyájan csak az Ő irgalmas szeretete által üdvözülhetünk. Ezt a nagy szentek felismerték, és erre tanítanak bennünket.

Amikor az összes szentet együtt ünnepeljük, akkor rácsodálkozhatunk arra is, hogy milyen sokféle Isten kegyelmi működése az emberekben – hangsúlyozta Veres András. – Minden szent sajátos formáját mutatja az életszentségnek, amely nem valósulhat meg Isten kegyelmi gazdagsága nélkül. Azok vágyódnak az életszentségre, akik felismerik, felismerték Isten minden ember felé gazdagon túláradó szeretetét. A szeretet megtapasztalása, felismerése ébresztheti fel bennünk a vágyat az életszentség után. Aki igazán ismeri az Isten szeretetét, az középszerű válasszal, középszerű élettel nem elégszik meg. A szeretet egyre inkább arra inspirálja, hogy minél inkább adja oda életét, és ne sajnálja, ne féltse azt. Az Isten kegyelmét, szeretetét elutasító élet nagyon mélyre taszíthatja az embert. Isten irgalmas szeretete minden embert üdvözíteni akar. Vannak viszont, akik nem üdvözülnek, ezt is a kinyilatkoztatásból tudjuk, de ők nem Isten akaratából nem jutnak el az üdvösségre, hanem kizárólag a saját döntésük miatt. Az üdvösség kapuja minden ember számára nyitva áll. Isten akarata az, hogy minden embert üdvözítsen, csak rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e a hívást vagy sem.

Álljanak előttünk a szentek, akik az életszentség sokféle példáját mutatják meg számunkra: gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek, időseknek, különböző életállapotban lévőknek, mindenkinek szabad útja van az üdvösségre. Schütz Antal, a nagy teológus írta egyik könyvében: „Olyan időt élünk, amikor az ember megtanul fölfigyelni arra a sokszor szokatlan és kemény nyelvre, amellyel a szentek beszélnek.” Adja Isten, hogy mi is a szentek útját járhassuk, és ehhez az Ő kegyelemének gazdag kiáradását is megtapasztaljuk – kívánta elmélkedése zárásaként a Győri Egyházmegye püspöke.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír