A kalandos gyermekmesének tűnő film a szenvedélyesen keresztényellenes, ateista Philip Pullman „Az Úr sötét anyagai” c. trilógiájának első része alapján készült. A történet egy Oxfordban nevelkedett kislány, Lyra kalandjairól szól, aki eltűnt barátja keresésére indul. Csodás lények között, démonoktól kísérve vándorol világról világra, miközben a gonosz egyházi Törvényszék halálra üldözi. Lyra és Will csatlakoznak a lázadókhoz, akik megdöntik a legfőbb hatalom, a Fennhatóság uralmát, és megteremtik a mennyei köztársaságot, „ahol nincs se király, se püspök, se pap”.
A varázslatos díszletek közt játszódó történet valódi üzenetét találóan fogalmazta meg Jerome Listecki, a Wisconsin állambeli La Crosse-i Egyházmegye püspöke: „A trilógiában nyílt kereszténygyűlölet jut kifejezésre. Istent, az Egyházat és a vallást gonosz elnyomóként mutatja be, és arra biztatja a gyermekeket, hogy a bukott angyalokhoz csatlakozzanak az Isten elleni lázadásban”.
A püspök szavait messzemenően alátámasztják a könyvben található visszataszító pap-ábrázolások és istenellenes eszmefuttatások. Íme három idézet a trilógia harmadik kötetéből:
„Fennhatóság, Isten, Teremtő, Seregek Ura, Jahve, Él, Adonáj, Király, Atya, Mindenható – e neveket egytől egyig ő aggatta magára. Nem volt ő soha teremtő. Angyal volt, egy közülünk. /…/ Porból való, akárcsak mi, a Por pedig nem más, mint az önmagára eszmélő anyag. /…/ Az utána következőknek azt állította, ő teremtette őket, de ez hazugság. A nálánál későbbiek közül valaki rájött az igazságra, ő elűzte az illetőt.” (2. fejezet)
„Tudtam, szakítanom kell az egyházzal, az egyház az ellenségem, és én is ellensége vagyok az egyháznak… szembe kell szállnom az egyházzal, minden tanával, akár a Fennhatósággal is.” (16. fejezet)
„Kérdem én, hol az Isten, ha életben van? Miért nem szólal meg többé? A világ kezdetén Isten betért az Édenkertbe, elcsevegett Ádámmal és Évával. Aztán visszahúzódott, Mózes pusztán a hangját hallotta. Dániel idejében már vén volt – az Örökkévaló. Hova lett? Él még valahol a felfoghatatlan számú évével, elaggottan, elbutultan, eszmélni, cselekedni, szólni képtelenül, mint valami korhadt roncs, akit a kimúlás is elkerül? És ha valóban itt tart, vajon nem a legirgalmasabb cselekedet, Isten iránti szeretetünknek nem legigazabb tanújele, ha kinyomozzuk hollétét, és a halál ajándékával kedveskedünk neki?” (24. fejezet)
A megítélés a fentiek ellenére sem egyöntetű. Rose Pacatte nővér (Szent Pál Leányai), médiaszakértő szerint „a film jó és intelligens; kritikai gondolkodásra, kérdésfelvetésre, a miértek megválaszolására sarkall”.
A kritikai gondolkodásra még nem képes, ám a képzeletvilág által maradandóan befolyásolható gyermekeket és serdülőket féltők viszont óvatosságra intenek. P. James Martin SJ író szerint „jogosak az aggályok, s fontos, hogy akik látták a filmet vagy olvasták a könyveket, másokat is figyelmeztessenek”. Alfred C. Hughes New Orleans-i érsek pedig november végén így fogalmazott: a Pullman-trilógia „alattomosan az ateizmus felé tereli a gyermekeket, és veszélyes a kereszténységre nézve” – írja a CNS.
A trilógia – Északi fény, A titokzatos kés és A borostyán látcső – a Magyar Könyvklub kiadásában magyarul is megjelent 1997 és 2003 között.
Magyar Kurír
