A világi hívők közössége egy alvó óriás

Navarro hangsúlyozta, hogy ez a téma különösen fontos az egyház számára: a II. Vatikáni Zsinat úgy beszélt a laikusokról mint világi helyszíneken elkötelezett hívőkről, akik meghívást kaptak a szentségre és arra, hogy részt vállaljanak az egyház világ iránti küldetésében. A hivatásokról és a laikusok küldetéséről rendezett szinóduson valaki alvó óriásnak nevezte a világi hívők közösségét. A dékán szerint ez teljesen jogos megfogalmazás, hiszen Isten népének több mind 95 százalékáról van szó, rengeteg megkeresztelt emberről, akik a legkülönfélébb mértékben és módon tartoznak az egyházhoz, vállalnak szerepet, felelősséget az egyházi életben: több mint egymilliárd százmillió ember, a világ népességének 17 százaléka. Nagy út áll előttük, hogy teljesítsék keresztény hivatásukat a világban, embertársaik között.

Navarro kiemelte: a zsinat nem azt mondja, hogy a laikusoknak valaki, egy „főnök” ad valami feladatot. A laikusokról szóló teológiai tanítás nem könnyen győzi le ezt a fajta elképzelést, de igyekszik tisztázni, mit is jelent a világi hívők küldetése. A Vatikáni Zsinat nem tett mást, mint megfogalmazta a laikus lét teológiáját, amely szerint a világi hívő egy megkeresztelt ember, aki emberi hivatását betöltve követi Krisztust, felelősséggel vállalja a kihívásokat a világ helyszínein, amelyek olyan helyek a számára, ahol az Urat követi és másokat is a követésére hív.

A konferencia első napján a laikus mozgalmak képviselői szólaltak fel. Navarro hangsúlyozza: küldetésük megerősíti azt az egyszerű tényt, hogy a keresztség mély örömöt és ugyanakkor nagy felelősséget is jelent. Hozzáteszi, hogy ezek a mozgalmak a szervezés terén is nagy kreativitásról tesznek tanúbizonyságot. Nagyon fontos megérteni és tanulmányozni ezt a fajta gazdagságot, amely bizonyos értelemben felforgatta a korábban rendíthetetlennek látszó elképzeléseket.

A világi hívő hivatása arra irányul, hogy felfedezze Krisztust a hétköznapi életben, és ez a felfedezés az igazságosabb világért való felelősségre ösztönözze – jelenti ki a Szent Kereszt Egyetem dékánja. A világi hívők személyes feladata ez, megvan a maguk egyéni felelőssége az emberek között. Navarro biztos abban, hogy a konferencia eredménye éppen annak felfedezése lesz, hogy a világi hívőnek elsősorban saját tudatát kell átalakítania ahhoz, hogy a világot a keresztény igazság felé vezesse. Nagyon fontosnak tartja, hogy a laikusok szabadon és kezdeményező módon cselekedhessenek.

Pénteken a civil társadalom képviselői szólalnak meg a tanácskozáson, akik arról beszélnek, hogy a nehézségekkel küzdő, bizonytalan világban milyen feladatok várnak a laikus hívőkre. Navarro határozottan kijelenti: „a jól képzett, társadalom iránti kötelességének tudatában élő világi hívő fény a világ számára.”

***

A SIR hírügynökség tájékoztatást adott a konferencia első napjáról, ahol a különböző mozgalmak képviselői szólaltak fel. A Neokatekumenális Út képviselője a világban indított 70 Redemptoris Mater szemináriumról beszélt. A Sant’Egidio közösség képviselője azokat a kezdeményezéseket mutatta be, amelyek arra irányulnak, hogy békét teremtsenek a háború sújtotta területeken. A katolikus karizmatikus megújulás mozgalma a hitre nevelés terén való elkötelezettségéről beszélt, a Fokoláre Mozgalom pedig az egység lelkiségének terjesztéséről minden földrészen. A CL mozgalom annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a hit a Krisztussal való találkozáson alapuljon. Mindannyian egyetértettek abban, hogy az emberi szívet kell először megváltoztatni, és csak ezt követően lehet a megváltoztatni a politikai struktúrákat. Közösen hangsúlyozták azt is, hogy fel kell mutatni az embereknek a keresztény közösség szépségét és a nagylelkűséget, amely a Krisztussal való találkozásban megújult szív gyümölcse.

Magyar Kurír

(tzs)