Vlagyimir Bortko: A Mester és Margarita

Mihail Bulgakov két idősíkon – a Jézus korabeli Júdeában és a harmincas évek Moszkvájában, a sztálini rémuralom idején – játszódó regénye a minden korban újra és újra felmerülő alapkérdésekre keresi a választ: hogyan mutatkozik meg a történelemben és a mindennapokban a Jó és a Rossz; mit tehetünk, hogy megakadályozzuk a Gonosz, az irracionalitás eluralkodását a világban; lehetséges-e békés, szelíd eszközökkel küzdeni a Rossz diktatúrája ellen; milyen eszközei vannak az alkotó művésznek, az írónak, vagy a magányos idealistának egy jobb világ megteremtésére; meddig terjed a bosszú, illetve megbocsátás egy olyan világban, amelyben mindent az önérdek irányít, s az emberek nem hajlandók tudomást venni a transzcendens létéről. Vlagyimir Bortko több mint nyolcórás filmeposzt készített a regényből, hűen követve annak eseményeit, eszmeiségét.

Jézus – neve a regényben és a filmben Jesua Ha-Nocri, kettős értelmű név, a „Názáreti” és „Az őrző” –, Poncius Pilátus és az Ördög alakja foglalja keretbe a történetet.

A Sátán neve Woland, s miután kísérőivel együtt megjelenik a harmincas évek Moszkvájában, egyfajta igazságosztó szerepet tölt be ebben az értéket és mértéket vesztett világban. Jellemző, hogy csak olyan személyeket büntet, akiknek „vaj van a fülük mögött”, múltjuk és jelenük sem makulátlan. Mintha Bulgakov és a film rendezője egyaránt azt sugallná, hogy ebben az erőszakosan önérdekérvényesítő világban semmire nem megyünk a jézusi szeretettel és szelídséggel, szükség van az Ördög segítségére is.

Ám a bűnökkel szemben oly irgalmatlan Woland elismeri a Mester alkotói tehetségét, s annak a szenvedélyes és tiszta szerelemnek az értékét, ami a Mestert és Margaritát összeköti. Ebben az esetben az Ördög jóra használja transzcendens hatalmát, s visszaadja a Mestert Margaritának.

Ugyanakkor Jesua az, aki kijelöli a Mester és Margarita jövőbeli helyét. Sem a regényben, sem a filmben nincs szó a feltámadásról, ám halála után Jesua a mennyekbe kerül, és megkapja Istentől a hatalmat, dönteni jók és rosszak fölött. Jesua szerepe tehát kettős, személyében megmutatkozik emberi és isteni természete is, csakúgy, mint a keresztény tanítás szerint. Jesua hűséges tanítványát, Lévi Mátét küldi el Wolandhoz, aki közli a Sátánnal: „Elolvasta a Mester a regényét… És arra kér, vedd magadhoz a Mestert, Margaritájával együtt, és jutalmazd őket örök nyugalommal.” Az, hogy mennyire bonyolult a Mennyek Országának uralkodója, Jesua és az Ördög viszonya, mutatja, hogy Jesua egyenrangú félként kéri meg az Ördögöt arra, hogy rendezze el a Mester és Margarita sorsát, nem harcol az Ördög ellen, mintegy hallgatólagosan tudomásul veszi azt, hogy itt a Földön ő az úr, de a dolgok végső elrendezésére – Isten kegyelméből – mégiscsak Jesua a hivatott, hiszen Woland – néhány, Lévi Mátéra tett gúnyos megjegyzés kíséretében – nem ellenkezik, s azonnal teljesíti a kérést.

Woland kérdését továbbgondolva – a Mester és Margarita jutalma miért az örök nyugalom, egy külön, a számukra elrendelt sors, és miért nem juthatnak a végső üdvözülést jelképező fénybe – többféle magyarázat is felvetődhet. Jesua élete a Mester ábrázolásában is példája a szeretetnek és a megbocsátásnak. A Mester azonban képtelen arra, hogy megbocsásson az ellene vétkezőknek, így nem szánalmat, hanem gyűlöletet érez az ateista irodalmár, Berlioz iránt, amikor értesül annak tragikus haláláról, s csak azt sajnálja, hogy nem inkább az őt mint írót tönkretevő kritikus, Lautinszkij volt a nagyhatalmú főszerkesztő helyében. Margarita pedig, amikor Woland éjszakai báljára röpül egy seprűnyélen, porrá zúzza Lautinszkij otthonát. Mindketten, a Mester és Margarita is elfogadják az Ördög segítségét – az eszükbe sem jut, hogy Istenhez forduljanak –, ahogy a Mester fogalmaz: „Amikor az ember úgy ki van fosztva mindenéből, mint te meg én, akkor mi sem természetesebb, az alvilági erőkhöz fordul segítségért. Nem bánom, elfogadom a segítségét.” Margarita pedig így válaszol szerelmének: „Vigye el az ördög a tudós megállapításaidat. Alvilági vagy nem alvilági, nem mindegy?” Ugyanakkor az is tény, hogy a Mester nem szent életű, távol van a vértanúk önfeláldozásától, nem derül ki, hogy különösebben közel érezné magát Istenhez. Margaritával pedig nem rendezett a viszonya, szerelme férjes asszony, s köztudott, hogy az egyház elutasítja az ilyen kapcsolatot. A Mester mint alkotó, egyértelműnek tartja Isten létét – Pilátus előtt Jesua megvallotta, hogy egy az Isten –, de a hétköznapi életben nem foglalkoztatja ez a kérdés.

A Mester végül is azt kapja, amire mindig vágyódott, örök nyugalmat és csöndet, szerelmével, Margaritával együtt. Előtte azonban, utolsó földi tevékenységével még rendezheti Pilátus sorsát. A kétezer éve kősivatagban alvó, de teliholdkor álmatlanságban szenvedő Poncius Pilátus „kitalált alak”, vagyis a Mester alkotta meg ilyennek. Pilátus csaknem kétezer éve szenved jóvátehetetlennek tekintett bűne miatt. Jesua abban a kegyelemben részesítette, hogy adott neki időt a megbánására. Pilátus tehát nem kárhozik el, de a bűntudat állandóan gyötri, ami nem hagyja nyugodni. A kősivatag mintha a tisztítótűz lenne a számára. Pilátus egyetlen vágya, hogy Jesuával találkozhasson. Itt is megmutatkozik Jesua végtelen irgalma, hiszen ő az, aki közbenjár – ismételten Wolandnál –, hogy véglegesen, örök időkre rendeződjék Pilátus sorsa. Jesua újabb kérésére az Ördög az alkotóhoz, a Mesterhez fordul, aki egyetlen mondattal befejezheti regényét. A Mester pedig felkiált: „Szabad vagy! Szabad vagy! Ő vár rád!”

Vagyis a Mester megkapja azt a végtelen nagy kegyelmet, hogy az általa teremtett figura sorsát elrendezheti, a megváltói parancs szellemében. S ekkor válik el végleg a Mester és Pilátus, az alkotó és a megalkotott személy sorsa. Jesua megbocsátott Pilátusnak, aki hűséges kutyájával, Bangával elindul a fény, vagyis a valószínű üdvözülés felé, ahol Jesua vár rá.

A Mihail Bulgakov regényét hűen követő film az idősíkok két évezreden átívelő váltogatásával kétféle világot mutat be: az egyikben, a kereszténység születésének idejében még ott van az irgalom, a szeretet, az önfeláldozás, Jesua személyében, illetve a bűnös cselekedettel való őszinte szembenézés vágya, Pilátus alakjában. Csaknem kétezer évvel később, az ateizmust törvényerőre emelő sztálini zsarnokság korában viszont már az értékek teljesen devalválódnak, a társadalmat minden szinten az önző haszonelvűség hatja át, a materiális, kézzelfogható dolgokon kívül az embereket más nem érdekli. Ugyanakkor az alkotók számára nyilvánvaló a transzcendens léte a világban, amelynek különböző formái állandóan jelen vannak a Földön, függetlenül attól, hogy tudomást veszünk róluk, vagy sem. A világban uralkodó emberi gonoszság ellen felváltva küzd Jesua és az Ördög. Jesua az irgalom és a szelídség, a megbocsátás eszközeivel. Az Ördög pedig a kíméletlen végrehajtó szerepét tölti be a földön, erejét és fentről kapott lehetőségeit maximálisan kihasználva büntet, de időnként – még ha kelletlenül is – kénytelen meghajolni az irgalmat előtérbe helyező Jesuának a zavaros és megoldatlan ügyeket véglegesen elrendező akarata előtt.

A Mester és Margarita
(Orosz tévéfilm, 500 perc, 2005)
Készült: Mihail Bulgakov azonos című regényéből
Rendező és forgatókönyvíró: Vlagyimir Bortko
Főbb szereplők:
Margarita: Anna Kovalcsuk
Mester: Alekszander Galibin
Woland: Oleg Baszilasvili
Jesua: Szergej Beszgurov
Poncius Pilátus: Kirill Lavrov
Hontalan Iván: Vlagyimir Galkin
(Forgalmazza: Etalon Film Kft. 2015).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír