XIV. Leó pápa katekézise: Isten igéje válaszként érkezik életünk igazságát kereső igyekezetünkre

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Isten hozott benneteket!

A mai katekézisben az Isten igéje és az Egyház között fennálló mély és éltető kapcsolatnál időzünk el, amelyről a Dei Verbum zsinati konstitúció hatodik fejezete szól. Az Egyház a Szentírás voltaképpeni közege. A Szentlélek sugalmazása alatt a Biblia Isten népéből született, és Isten népe számára rendeltetett. Úgymond a keresztény közösségben van a maga élettere: az Egyház életében és hitében találja meg ugyanis azt a teret, amelyben fel tudja tárni jelentését és meg tudja mutatni erejét.

A II. vatikáni zsinat emlékeztet arra, hogy „az Egyház mindenkor úgy tisztelte a Szentírást, mint magát az Úr testét, az élet kenyerét ugyanis főleg a szent liturgiában, mind Isten igéjének, mind Krisztus testének asztaláról szüntelenül veszi és nyújtja a híveknek”. Majd így folytatja: „Az isteni írásokat a szent hagyománnyal együtt mindig hite legfőbb szabályának tartotta és tartja” (Dei Verbum, 21).

Az Egyház sosem szűnik meg a Szentírás értékéről gondolkodni. A zsinat után e tekintetben különösen fontos esemény volt a püspöki szinódus 2008 októberében tartott rendes közgyűlése, amely az „Isten igéje az Egyház életében és küldetésében” témával foglalkozott.

Ennek gyümölcsét XVI. Benedek pápa a Verbum Domini kezdetű, 2010. szeptember 30-án közzétett, szinódus utáni apostoli buzdításban foglalta össze, amelyben ezt írja: „Az ige és a hit lényegi kapcsolata teszi világossá, hogy a Biblia hiteles magyarázata csak az egyházias hitben lehetséges, melynek példája Mária igenje. […] A Szentírás értelmezésének eredeti helye az Egyház élete” (29. pont).

A Szentírás tehát az egyházi közösségben találja meg azt a közeget, amelyben sajátos küldetését betöltheti és célját elérheti: megismertetni Krisztust és megnyitni az Istennel való párbeszédre.

„A Szentírás nem ismerése – ugyanis – Krisztus nem ismerése” (Szent Jeromos: Comm. in Is., Prol., PL 24,17 B.).

Ez a híres, Szent Jeromostól származó kijelentés emlékeztet bennünket a Szentírás olvasásának és a róla való elmélkedésnek a végső céljára: Krisztus megismerésére és a kapcsolatba lépésre Istennel általa. Ezt a kapcsolatot pedig beszélgetésként, társalgásként, párbeszédként foghatjuk fel. A Dei Verbum konstitúció ugyanis éppen úgy mutatta be a kinyilatkoztatást, mint párbeszédet, amelyben Isten úgy szól az emberekhez, mint barátaihoz (vö. DV, 2).

Ez történik, amikor a Bibliát imádságos lelkülettel olvassuk: ekkor Isten elénk jön és beszélgetni kezd velünk.

Az Egyházra bízott Szentírás, melyet az Egyház őriz és magyaráz, aktív szerepet tölt be: hatékonyságával és erejével támaszt és lendületet ad a keresztény közösségnek. Valamennyi hívő meghívást kap arra, hogy ebből a forrásból merítsen, mindenekelőtt az eucharisztikus ünneplésben és a többi szentségben. A Szentírás iránti szeretetnek, az írás alapos ismeretének és gyakori olvasásának kell jellemeznie mindazokat, akik az ige szolgálatát végzik: a püspököket, papokat, diakónusokat, hitoktatókat. Nagy értékű munkát végeznek az exegéták és mindazok, akik a biblikus tudományokat művelik; és a Szentírás központi helyet foglal el a teológiában, mely Isten igéjében találja meg alapját és lelkét.

Amit az Egyház forrón kíván, az az, hogy Isten igéje elérje minden tagját, és táplálja hitbeli útjukat. Isten igéje azonban az Egyházat arra is ösztönzi, hogy túllépjen önmagán, és folyamatosan megnyitja őt a mindenki felé irányuló küldetésre.

Tengernyi szó vesz körül ugyanis bennünket, de hány szó üres ezek közül? Néha bölcs szavakat is hallunk, melyek azonban nem érintik végső sorsunkat. Isten igéje viszont válaszként érkezik a dolgok értelmét és életünk igazságát kereső igyekezetünkre.

Ez az egyetlen mindig új szó: úgy tárja fel előttünk Isten misztériumát, hogy közben kimeríthetetlen marad, és sosem szűnik meg felkínálni gazdagságát.

Kedves testvéreim, az Egyházban élve megtanuljuk, hogy a Szentírás teljes egészében Jézus Krisztusra irányul, és megtapasztaljuk, hogy ez adja a Szentírás legmélyebb értékét és erejét. Krisztus az Atya élő szava, Isten megtestesült igéje. Az összes írás az ő személyét és üdvözítő jelenlétét hirdeti mindannyiunk és az egész emberiség számára. Nyissuk meg tehát szívünket és elménket ennek az ajándéknak a befogadására, Máriának, az Egyház anyjának iskolájában!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír