XIV. Leó pápa vasárnap délben: A szeretet elszakadást és veszteséget is magával hoz

Beszédében a napi evangéliumból kiindulva azt hangsúlyozta, hogy csak úgy lehetünk Jézus tanítványai, ha teljes önmagunkat elajándékozzuk a vele való szeretetkapcsolatban, szeretetünk pedig csak akkor lesz gyümölcsöző, ha vállalja az elszakadást, a veszteséget és a befogadást.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

A mai evangéliumban is (Mt 10,37–42) Jézus néhány buzdítását halljuk arra vonatkozóan, hogy miként kövessük őt, és hogyan legyünk országának tanúi. Nem néhány külső cselekedetről van szó, hanem arról, hogy teljes önmagunkat elajándékozzuk a vele való szeretetkapcsolatban.

Ahhoz pedig, hogy a szeretet gyümölcsöt teremjen, legalább három dologra van szükség: elszakadásra, veszteségre és befogadásra.

Először is az elszakadás. Jézus ezt mondja: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám” (Mt 10,37). Amikor az Úr misszióba küldi apostolait, azt akarja, hogy minden köteléktől szabadok legyenek. De valamennyiünk esetében igaz, hogy

a legfontosabb emberi kapcsolataink is Krisztus nekünk ajándékozott szeretetében találják meg teljességüket.

Gondoljunk például a házasságra: azt csak úgy lehet teljesen megélni, ha az ember „elhagyja” szülei házát (vö. Mt 19,6), hogy a házastársi kapcsolatban kötelezze el magát. Gondoljunk a gyermekek felnövekedésére is: akkor segítjük őket kibontakozni és boldoggá válni, ha arra neveljük őket, hogy „a saját lábukon járjanak”, és meghozzák saját döntéseiket. Szent Ágoston ezt mondja: „Fájdalmas elszakadni attól, amit szeretünk. De a földműves is egy időre elveszíti azt, amit elvet” (Háromszázharmincadik beszéd, 2.) Csak akkor láthatja kivirágozni az elvetett magot, ha előbb „elveszíti” azt a földben.

Ebben az értelemben a szeretet veszteség is. Ezt nehéz megértenünk, különösen egy olyan világban, ahol a veszteséget gyengeségnek tartják, s ahol a megszerzés és a birtoklás megszállottjai vagyunk.

A szeretet azonban csak akkor terem gyümölcsöt, ha elajándékozza önmagát: amikor készek vagyunk egy kicsit lemondani önmagunkról, hogy helyet adjunk a másiknak; lemondani egy kis időnkről, hogy meghallgassunk egy barátot; lemondani egy kis kényelmünkről, hogy osztozzunk valakinek a nehéz helyzetében.

Aki csak önmagának akarja megtartani az életét – mondja az evangélium –, valójában elveszíti azt (vö. Mt 10,39), mert élete nem nyílik meg a szeretet örömére, és terméketlenné válik.

Ezért hív Jézus arra, hogy vegyük magunkra a keresztet: ő feláldozta magát, elveszítette önmagát, s mi éppen így részesülhettünk az ő bőséges életében. Ugyanígy, ha mi is az önajándékozás logikája szerint élünk, kapcsolatainkban mi is képesek leszünk új életet fakasztani.

Végül pedig a befogadás. A szeretet ugyanis konkrét döntésekben és tettekben fejeződik ki: olyan elköteleződésben, amely olyan mindennapi apró gesztusokból áll, mint egy pohár víz nyújtása a szomjazónak (vö. Mt 10,42). Amikor Jézus elküldi tanítványait maga előtt, azt kéri tőlük, hogy útravaló nélkül induljanak el, vagyis legyenek rászorulók, hogy így befogadásra késztessék azokat, akikkel találkoznak. Így pedig, aki befogadja azt, aki Jézus nevében érkezik, őt magát fogadja be, és a mennyei Atyát, aki őt küldte.

Az Úr iránti szeretet mindig a testvérek befogadásán keresztül valósul meg.

Kedves testvéreim, kérjük Szűz Máriát, aki úgy szerette Fiát, hogy el is tudta őt veszíteni: segítsen bennünket, hogy Krisztus szeretetének alázatos és örvendező tanúi legyünk!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Szeretném kifejezni közelségemet venezuelai testvéreinkhez, akiket a közelmúltban földrengések sújtottak: nagyon sokan életüket vesztették, megsebesültek, és óriási anyagi károk keletkeztek. Imádkozom az Úrhoz, hogy adjon örök nyugalmat az elhunytaknak, és ismételten kifejezem lelki közelségemet hozzátartozóikhoz, a sérültekhez és mindazokhoz, akiket ez a tragédia sújtott. Ugyanakkor szeretném kifejezni hálámat és bátorításomat mindazoknak, akik nagylelkűen részt vesznek a mentésben és a segítségnyújtásban.

Most pedig szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, római hívők és zarándokok: köszönöm, hogy ebben a hőségben is eljöttetek!

Köszöntöm a kameruni kumbai egyházmegye híveit, valamint a sok más országból érkezett zarándokokat.

Köszöntöm a fiatal kamilliánus szerzetesnőket; a Priolo Gargallóból, Avolából, Regalbutóból és Bariból érkezett plébániai csoportokat; a roveretói cserkészeit, valamint a padovai egyházmegyéhez tartozó Mestrino fiataljait, akik most voltak elsőáldozók, illetve bérmálkozók.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Viszontlátásra holnap, Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír