XIV. Leó pápa vasárnap délben: A szeretet törvénye írja felül bennünk a számítás logikáját!

Beszédében arra buzdított, hogy hagyjuk el görbe útjainkat, és térjünk vissza Istenhez, akinek gondolatai és útjai felülmúlják a mieinket. A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd alapján hangsúlyozta, hogy Isten jósága mindenki számára megmutatkozik, és arra hív, hogy lépjünk túl az érdem, a számítás és a versengés logikáján. Kiemelte, hogy amikor a szeretet törvénye felülírja a számítás logikáját, az irgalom kitágítja az érdem tapasztalatát, a béke pedig közelebb hoz bennünket egymáshoz. Arra biztatott, hogy Isten munkatársaiként irigység és megosztottság nélkül szolgáljuk az ő igazságosságra és békére épülő országát.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

A mai liturgiában az Úr Izajás próféta által nagy reménységre ad okot, amikor azt mondja, hogy az ő gondolatai nem a mi gondolataink, és az ő útjai nem a mi útjaink (vö. Iz 55,8). Igen,

Isten tervei végtelenül nagyobbak és – mondjuk ki bátran – „emberibbek” annál, mint amilyeneket mi, bűntől sebzett férfiak és nők ki tudunk találni és meg tudunk valósítani.

Ezért rendkívül időszerű a próféta felhívása: hagyjuk el görbe útjainkat, és térjünk vissza az Úrhoz, aki maga az irgalom és a megbocsátás (Iz 55,6–7).

Az evangéliumban Jézus példabeszédei annak újdonságát írják le, amit Isten tartogat számunkra, de általában azt az ellenállást is megmutatják, amelyet könnyen tanúsítunk a nagylelkűbb igazságossággal és a nagyobb szeretettel szemben. Ma azoknak a munkásoknak a történetét halljuk, akiket szőlőben végzendő munkára hívtak (vö. Mt 20,1–16): egyeseket egész napra, másokat csak néhány órára, megint másokat már szinte csak napnyugtakor. A példabeszéd középpontjában azonban a bér kifizetésének időpontja áll, amikor a szőlősgazda megtartja az első órában munkába állóknak adott szavát, és a megállapodás szerint kifizeti őket, de azt akarja, hogy lássák jóságát, s ezért a szemük láttára ugyanúgy bánik az utolsókkal is.

Van egy részlet ugyanis, amely nem kerülheti el figyelmünket. A szőlősgazda pontos sorrendet ír elő intézőjének: a munkások bérét „az utolsókon kezdve az elsőkig” (Mt 20,8) kell kifizetni. Az egész nap dolgozók negatív reakcióját tehát könnyen el lehetett volna kerülni, a szőlősgazda azonban szándékosan vállalja ezt a reakciót, mert Isten jóságának kinyilatkoztatása mindenkinek szól, nem csak egyeseknek.

Istennek más útjai és új gondolatai vannak azok számára is, akik elsőnek tartják magukat, és úgy gondolják, hogy maguk szerezték meg azt, amijük van, és kiérdemelték mindazt, amit elértek.

Mindannyian örömöt, tisztánlátást és jövőt nyerünk viszont, amikor a szeretet törvénye felülírja a számítás logikáját, az irgalom megtapasztalása kitágítja az érdem tapasztalatát, a béke ajándéka pedig véget vet a versengésnek, és a hála által közelebb hoz bennünket egymáshoz.

Testvéreim, kegyelem, hogy Isten munkatársai lehetünk, az ő szőlőjében dolgozhatunk, és az ő igazságosságra és békére épülő országát szolgálhatjuk! Nincs helye az irigységnek és a megosztottságnak ott, ahol Isten újdonsága betör az életünkbe.

Keressük tehát az Urat, amíg megtalálható, hívjuk segítségül, amíg közel van; hagyjuk el görbe útjainkat és gonosz gondolatainkat (vö. Iz 55,6–7)!

Tekintsünk anyánkra, a Boldogságos Szűz Máriára: ő is teremtmény, mint mi, de szeplőtelen, ezért segít, hogy reméljünk Istenben és rábízzuk magunkat irgalmára, hogy az ő útjai a mi útjainkká, az ő gondolatai a mi gondolatainkká váljanak!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Nagy aggodalommal követem a Szomália egyes területein kialakult humanitárius válságot, ahol az erőszakos cselekmények és a szélsőséges időjárási jelenségek tovább súlyosbítják a lakosság, különösen a nők és a gyermekek amúgy is bizonytalan életkörülményeit. Bízom abban, hogy a nemzetközi közösség nagylelkűen szerepet vállal, hogy ezek a testvéreink megkapják a szükséges segítséget.

Most pedig szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok!

Köszöntöm a lengyelországi toruńi egyházmegye püspökét és híveit, akik az eucharisztikus csodák helyszíneit keresik fel Olaszországban; valamint a szlovákiai spiši egyházmegyéből érkezett családokat.

Üdvözlöm a jezsuita atyákat, akik most kezdik meg új tanulmányaikat Rómában; továbbá a római Názáreti Szent Család-plébánia csoportját, a Polisportiva Centocelle sportegyesülettel és a „San Giuseppe Manyanet” oratóriumot.

Áldásomat küldöm a Verona melletti Pescantina lakóinak, akik ma az egykori internáltak emlékműve köré gyűlnek, hogy megemlékezzenek mindazokról, akiket a második világháború idején deportáltak vagy fogságba hurcoltak. Ezzel hangsúlyozni szeretném, hogy nem szabad felejtenünk, hanem tanulnunk kell a történelemből, hogy ne kövessük el újra a múlt hibáit.

Kedves testvéreim, köszönöm, hogy eljöttetek.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír