A XX. század konvertitái: Paul Nagai Takashi

1945. augusztus 9-én – három nappal a hirosimai atomtámadás után – Nagasakira is ledobták az atombombát, amely közel 80 ezer halálos áldozatot követelt; további 75 ezren szenvedtek sugársérülést. Nagai doktor testét szinte szétroncsolta a betegség, két gyermeke anyátlan árva lett.

Minden erejét a sugárzás áldozatainak ápolására szentelte Többek segítségével a romok alól kiemelt egy épen maradt harangot, amely tíz évvel korábban a belgiumi hívők ajándéka volt. 1945 karácsonyára a porráégett templom helyén egy összeácsolt faállványon már megszólalt a harang. Nagai doktor szűk kunyhójában hallva a harangszót, visszaemlékezett, hogy tizenhét évvel ezelőtt ugyanez a harang zengte el lelki ébredését, megtérését.

Idősebb hallgatóink talán ismerik a történetet Takashi Nagai Nagaszaki harangjai című világhírű könyvéből, amely magyarul is megjelent 1986-ban az Ecclesia Kiadónál. De negyed század után a fiatalabbak számára talán hasznos lesz bemutatnunk a hitetlen japán orvos megtérését, aki szerencsétlen testvérei szolgálatára szentelte fogyó életét – írta P. Szabó Ferenc.

Nagai Takashi 1908-ban született. Semmit sem tudott a katolikus hitről, a sintoizmus sem érdekelte. Amikor a középiskola elvégzése után húszévesen beiratkozott a nagasaki egyetem orvosi fakultására, Japánban virágkorát élte az anyagelvű materialista tudományszemlélet. Csak a puszta anyag van, nincs lélek – vallotta. Az igazságot a tapasztalati tudományok útján akarta megismerni.

Édesanyjának 1930-ban szélhűdés következtében történt váratlan halála fordulatot hozott nyugtalan keresésében. A búcsúzó édesanya szeméből feléje sugárzó szeretet megsejttette vele, hogy az ő lelke élő valóság. Bár testéből kiköltözik lelke, nem semmisül meg.

Ebben az időben olvasta a mélyen hívő tudós, Pascal Gondolatait. „Kétségtelen volt – írta később a Nagaszaki harangjai-ban –, hogy az az igazság, amit Pascal mond; de nem voltam képes megragadni, cáfolhatatlan valóságként felfogni ezt az igazságot. A lélek, az örökkévalóság, az Isten… Nagy elődünk, Pascal, a fizikus komolyan hitt bennük! Ez a páratlan tudós igazi hívő volt. Milyen lehet az a katolikus vallás, amelyet Pascal, a tudós el tudott fogadni, anélkül, hogy ellentmondásba került volna a tudománnyal? Érdeklődésem így magától értetődően fordult a katolicizmus felé.” Nagai doktor, aki eddig csak a boncasztalt figyelte, az anyai tekintet hatására tekintetét az ég felé kezdte emelni.

Az ifjú Nagai új lakásba költözött, a katolikus Moriyama családnál bérelt szobát. A tudós Pascal hitét találta meg itt az egyszerű gazdálkodó embereknél is. 1932 márciusában, a doktorrá avatási ünnepségen hidegrázás tört rá, ágynak döntötte. Fennállt a veszélye, hogy a fülgyulladás agyhártyagyulladássá fajul. Ez nem következett be, de miután felgyógyult, jobb fülére siket maradt. Egy évet mint katonaorvos a mandzsúriai háborúban szolgált. Ez alatt a Moriyama család feje meghalt. Lánya, Midori csomagot küldött a doktornak, benne egy katekizmust. Hazakerült, folytatta orvosi munkáját, de felkereste a negyed öreg plébánosát, és kérte, hogy keresztelje meg. A katekizmust már megtanulta. Júniusban részesült a keresztségben. A Pál nevet kapta. Két hónappal később feleségül vette Moriyama Midorit. Két gyermekük született.

Nagai doktor a sugárgyógyászatot tanulmányozta. 1937 júliusában kitört a kínai háború, Nagai doktort behívták. Három év alatt bejárta Kínát, gondozta a japán és kínai sebesülteket. 1940 márciusában visszatért otthonába, feleségéhez és két gyermekéhez. Kinevezték a röntgenosztályra adjunktusnak. A sugarak áldozata lett: krónikus fehérvérűségben szenvedett.

1945. augusztus 9-én az atombomba robbanása pillanatában Nagai röntgenfilmjeit rendezgette. Az egyetem lángba borult, súlyosan megsebesült az üvegszilánkoktól. Jobb kezével vérző halántékát szorította, és bal kezével máris a sebesülteket kezdte ellátni. Pokoli látvány. A sebesültek áradata özönlött hozzá, csak néhány ápoló segédkezett. Pár óra múlva a tűz átterjedt a röntgenosztályra. A betegeket ki kellett hordani a közeli dombra. Nagai kimerülten elájult. A halántékán levő sebet próbálták összevarrni, a műtét sikerült. A doktor engedélyt kapott az igazgatótól, hogy hazamehessen. Házából csak hamu maradt. A hamuban felesége csontjai mellett egy rózsafüzért talált. Nagai augusztus 12-én reggel a pusztasággá vált várost szemlélve, a romok fölött térden állva rózsafüzérrel imádkozott.

Két gyermekét korábban kimentette egy nyolc kilométerre fekvő faluba. Örömmel életben találta őket. Hamarosan megkezdődött az újjáépítés. Nagai doktor egyre súlyosodó betegsége és gyengülése ellenére testvéreit szolgálta az utolsó pillanatig. 1947 tavaszán ágynak dőlt. Hátán fekve megkezdte irodalmi munkásságát, írta visszaemlékezéseit. Leghíresebb munkája Nagaszaki harangjai. Magas állami kitüntetéseket kapott. 1951. április 28-án újabb agyvérzés érte. Kórházba szállították, eszméletét vesztette. Halálos ágya mellett fia állt. Kezében egy feszülettel és rózsafüzérrel lehelte ki lelkét.

A negyvenhárom éves Paul Nagai Takashi, Krisztus hiteles tanúja a XX. század derekán – zárja írását P. Szabó Ferenc.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír