A Szűzanyát kísérve elmélkedtük végig a keresztút állomásait, felfelé haladva a stációk mentén. Minden állomáson Mária abban erősített minket, hogy életünk keresztjeit el kell fogadnunk, Jézussal együtt kell hordoznunk abban a tudatban, „hogy ennek így kell lennie”. Nagy ajándék volt számunkra, hogy a magyarlaki testvérek is csatlakoztak hozzánk, így valóban a legkisebbektől az idősekig egy családot alkotva élhettük át ezt a keresztutat. Az út végén, a magyarlaki szőlőhegy gyönyörű környezetében a helyiek vendégszeretetét is élvezhettük a gyerekek és mindannyiunk örömére.
Bár a feltámadás ünnepéig még vár ránk egy kéthetes út, mégis a 15. stáció gondolataival tértünk haza: „Megváltónk megnyitotta a kaput egy új élet felé. Így kellett lennie, érted való múlhatatlan szeretete nem elégedett meg kevesebbel. (...) Megváltóm, köszönöm. Köszönöm vég nélküli szeretetedet, mely engedi, hogy feltámadjak saját bűnösségemből. Újból megpróbálok jobb életet élni. Segíts, hogy mindig emlékezzem erre a szeretetre. Mária, feltámadt Üdvözítőnk anyja, taníts meg, hogyan kell hozzád hasonlóvá válnom, s mások iránti szeretetben Őt szeretnem.”
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria