A 80 éves Onaiyekan nigériai bíboros a fejlődés, az életerő jeleit látja az afrikai egyházban

John Olorunfemi Onaiyekan bíboros szerint Afrika története az elmúlt negyven évben „a bánat története” volt. „Valójában sok országban a dolgok egyre rosszabbak lettek, beleértve a saját hazámat, Nigériát is.” De ha megnézzük az Egyház életét Afrikában ez alatt a 40 év alatt – folytatja az abujai emeritus érsek –, vannak bizonyítékok a fejlődésre, az életerőre. Egy olyan egyházat, egy afrikai egyházat láthatunk, amely valóban érezteti hatását.”

A Vatican Newsnak adott interjúban Onaiyekan bíboros kiemelte az afrikai egyház egységét, különösen a bíborosok közötti összhangot. A Katolikus Egyházban – mondta –

Isten csodálatos ajándékával rendelkezünk, amelyet gyakran alábecsülünk.

Elképzelések és értékek csodálatos csokra van a birtokunkban – az Egyház társadalmi tanítása –, amelyet szintén alulértékelünk”. Mindazonáltal ez lehetővé teszi az afrikai püspökök számára, hogy „egységes véleményt hangoztassunk, amikor más egyházi csoportokkal hasonlítjuk össze magunkat. Bár ezt a véleményt nem mindig veszik figyelembe, mégis, mindig várják, még a nem katolikusok is, és mindig meghallgatják”.

Az Egyház értékekről beszél és hangsúlyozza azokat egy olyan világban, amely gyakran nem hajlandó komolyan venni az értékeket.

A bíboros elítélte a politikai vezetőket, akik „csak játszadoznak” és „nincs idejük arra, hogy egyáltalán elkezdjenek gondolkodni azon, hogyan lehetne megoldani a szegény emberek problémáit”.

A Nigérián átsöprő erőszakhullámról beszélve Onaiyekan bíboros háláját fejezte ki a Vatican Newsnak és más hírügynökségeknek, amiért ráirányították a figyelmet a nemzetet érintő problémákra. Ugyanakkor aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a híradások csak a nagy horderejű esetekre összpontosítanak, gyakran olyanokra, amelyekben papok érintettek, miközben figyelmen kívül hagyják a mindennapi erőszakot, amely a hétköznapi emberek életét sújtja. „Az igazságot el kell mondani. Nigéria kezd nagyon bizonytalanná válni mindenki számára”, nem csak a keresztények számára, és nem csak vallási okokból. A bíboros leszögezi, hogy szükség van a „helyes kormányzás minimumára”, amely megvédi a polgárokat; a keresztényeket és a muszlimokat egyaránt. „Azt hiszem, többet kellene tennünk azért, hogy mindannyian érezzük azt a borzalmat, hogy az élet egyre... olcsóbbá válik.” Ellenkezőleg, „minden élet fontos”.

Az afrikai hivatások ugrásszerű növekedéséről Onaiyekan bíboros ezt mondta: „Ez Isten műve, és ez csodálatos a mi szemünkben... Az a fontos, hogy felismerjük, hogy a Lélek munkálkodik, és mindent meg kell tennünk, hogy együtt járjunk a Lélekkel.” „Az az én meggyőződésem, hogy ez, amit én »hivatásboomnak« nevezek … nem véletlenül van, Istennek vannak tervei”. Ugyanakkor fontos, hogy az új papokat felkészítsük arra, hogy „képesek legyenek megbirkózni a számtalan problémával”, amelyekkel Nigériában és egész Afrikában szembesülnek. Ezek közül az első a béke szükségessége, „mert béke nélkül semmi sem haladhat”. A bíboros kitart amellett, hogy

a béke nem alapulhat azon, hogy az egyik csoport „legyőzi” a másikat, hanem mindenkit figyelembe kell venni.

„Nem lehet béke Afrikában azon alapulva, hogy ki kit győz le. Meg kell keresnünk a módját annak, hogy felismerjük közös alapjainkat és közös érdekeinket.”

A bíboros római látogatását a 80. születésnapjára időzítették. „Bármit is tehettem, vagy bármilyen szolgálatot tett lehetővé számomra az Egyház, mostanra elértem [szolgálatom] végére.” Onaiyekan bíboros Ferenc pápánál való látogatását megelőzően a Vatican Newsnak elmondta, hogy köszönetet mondott a pápának – és rajta keresztül elődeinek –, „akik lehetővé tették számomra, hogy különböző szinteken és területeken részt vehessek az Egyház életében”. A pápának adott levelét ismertetve így fogalmazott: „Összefoglaltam nagyjából mindazt, amin az Egyház embereként keresztülmentem, és azt, hogy minden pillanatát élveztem, és hogy bármilyen feladatot vagy beosztást, amit rám bíznak, Isten kegyelmének tekintem, és amiért igazán hálás vagyok Istennek. Hazamegyek, hogy folytassam az életemet teljes alázattal és hűséggel Isten és az egyházmegyém püspöke iránt.

És amit még tehetek, azt addig teszem, amíg az Úr Jézus haza nem hív.”

Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége

Fotó: Lambert Attila (archív – 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, Budapest)

Hollósi Judit/Magyar Kurír