Pauline Jaricot és Lisieux-i Kis Szent Teréz, a missziós élet példái

„Pauline Jaricot alakja segíthet a megkeresztelteknek, hogy megerősödjenek a misszió útján az anyagi javak megosztásán és a közös imán keresztül. Ma mindannyiunkat arra hívtak, hogy kövessük e példát: mi is misszionáriussá válhatunk, ha megosztjuk, amink van, életünkkel tanúságot teszünk, de legfőképp akkor, ha teljesen átadjuk magunkat az Úrnak, hiszen Őbenne találjuk a missziós lelkület forrását és alapját. A misszió egy boldogsággal, reménnyel és bizalommal teli út, különösen ebben a nehéz időszakban, melyen bolygónk most megy keresztül” – mondta a Fides hírügynökségnek Gilles Reithinger. „A Párizsi Missziós Társaság papjaiként – mondta – nagyon hálásak vagyunk és hamarosan köszönetet is mondhatunk a tiszteletreméltó Pauline Jaricot boldoggá avatásáért, mivel elismerték a neki tulajdonított csodát.”

A misszionárius hozzátette: „Lisieux-i Szent Terézre, a missziók védőszentjére gondolva észrevehetjük e két fiatal, rendkívül alázatos lány közötti hasonlóságot, akik az egészen Istennek szentelt élet és az evangélium hirdetésének útmutatói. Az első az Istennek szentelt élet: ők teljesen átadták magukat az Úrnak, így meghallották hívását a misszió útjára. Mindketten vágytak rá, hogy a világ más részeire jutva hirdessék az evangéliumot, de végül, mivel fizikailag nem kelhettek útra, imájukkal és apostolkodásukkal érték el céljukat.”

„Pauline Jaricot – mondta a rendfőnök – a testvérével, Phileasszal és a Párizsi Missziós Szeminárium elöljárójával, Denis Chaumont atyával folytatott beszélgetéseknek köszönhetően megvalósíthatta a „heti egy penny” adományrendszerét: saját javaikat megosztották a távoli földeken élő misszionáriusokkal. Az anyagi osztozáson túl azonban ott volt a szívek családjának, a mi Urunk, Jézus Krisztus nagy családjának lelki, testvéri osztozása is, támogatva mindazokat, akik misszióba indulnak, hogy hirdessék Krisztust az Őt nem ismerők számára.”

Reithinger így folytatja: „Mindketten meg akarták ismertetni másokkal a mi Urunk, Jézus Krisztus szent nevét. Pauline ezért tudta felépíteni a misszióhoz tartozó lelkiséget, mely az osztozáson és az Urunknak való önátadáson alapul. Ebből születtek többek közt az Értesítők vagy a misszionáriusok tanúságtételeit ismertető Hitterjesztés évkönyvei. E kiadványoknak köszönhetően számos ad gentes, vagyis a határainkon túlívelő missziós hivatás született.”

Ezzel kapcsolatban Reithinger ismertetett egy nemrégiben történt eseményt: „Az előző hónapokban a MEP egy misszionáriusának temetésére utaztam Franciaország egyik kis falvába. Föltettem a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy több mint nyolcvan évvel ezelőtt egy francia vidéki fiatalnak az volt az egyetlen vágya, hogy a világ másik felére induljon, s aztán ott is élje le élete hátralévő részét? Vagyis hogyan támaszthatta Isten ezt a misszionáriusi hivatást? A családtagok pedig elmesélték, hogy a helyi plébános a homíliákban és a katekézis során a Pápai Missziós Művek Értesítőiben leírt tanúságtételeket szokta felolvasni a fiataloknak. Így segített a Szentlélek ennek a rendtársamnak, hogy rádöbbenjen hivatására: az evangélium hirdetése a saját útja.”

A Párizsi Missziós Társaság 360 éve hirdeti az evangéliumot különböző ázsiai országokban, Thaiföldön, Vietnámban, Kínában, Kambodzsában, Indiában, Laoszban, Japánban, Koreában, Malajziában, Szingapúrban, illetve Burmában. A 20. században számos misszionáriust indított útnak, közülük huszonhármat szentté avattak. A rendben ma több mint 180 pap és 15 szeminarista van, ezenkívül évente 150 fiatalt kísérnek egy-két hónaptól két évig terjedő önkéntes szolgálati időszakra Ázsiába és az Indiai-óceánra, melynek során megtapasztalhatják a misszionáriusi élet mibenlétét.

Fordította: Balláné Sárközi Jáhel 

Forrás: Fides Hírügynökség

Fotó: La Croix, Wikipédia

Magyar Kurír