Régi rossz szokásaink és a vakcina messiása – Joánnisz Ziziúlasz metropolita előadásából

A pandémia nemcsak a tudomány önelégültségére mutatott rá, de arra is, hogy a vallás hajlamos semmibe venni a tudományt, ami szintén súlyos probléma. Számos hívő ember kétségbe vonja és semmibe veszi a tudományos adatokat, s elutasítja a maszkviselést és az oltást. Honnan ered ez az emberéleteket követelő tudományellenes hisztéria? Ezt az összetett kérdést majd szociológusoknak és kultúrtörténészeknek kell megvizsgálniuk.

Ami a vallást illeti, a járvány rávilágított, hogy már régóta esedékes lenne a vallás és a tudomány érdemi párbeszéde, amely mindkét félnek lehetővé tenné, hogy elismerje a másik szerepét és jelentőségét. A járvány arra tanít, hogy a vallásnak tiszteletben kell tartania a tudomány eredményeit és tanácsait, a tudománynak pedig meg kell értenie, hogy az igazság és az élet nem zárható be a tudományos laboratóriumok falai közé, mert ennél jóval nagyobb.

Kedves barátaim, az ember nem mindig tanul a válságokból, és ha véget érnek, többnyire visszatér régi szokásaihoz. A mostani járványból talán megtanuljuk, hogy azért kerülhetett szembe egymással a gazdaság és az egészség (a kettő közötti választás dilemmája szerte a világon kínzóan nehéz a politikusok számára, akik nem tudják, melyiket tartsák fontosabbnak a kettő közül), mert kultúránk annyira nagy jelentőséget tulajdonít a gazdasági növekedésnek, hogy az emberek akkor sem hajlandók alábbadni az életszínvonalukból, ha az egészségük forog kockán, sőt a természeti környezet megmaradása a tét. Ezért amint megérkezik a vakcina várva várt messiása (és ezért kétségkívül hálásak lehetünk a tudománynak), visszarohanunk régi rossz szokásainkhoz, és továbbra is a természet (és talán egészségünk) kárára fogjuk növelni gazdasági jólétünket. Aztán, amikor majd új járvány tör ránk, új vakcina érkezésére fogunk várni, hogy megmentsen minket, s a tudományt fogjuk megtenni a vallásunknak, az emberiség egyetlen reményének.

Úgy tűnik, így fog festeni a jövőnk, ha a mostani válságból nem tanuljuk meg, hogy vissza kell vennünk mohóságunkból és önközpontúságunkból. És ha nem tartjuk mostantól nagyobb becsben azokat az értékeket, amelyektől a pandémia megfosztott minket: a személyes kapcsolatokat és közösséget, barátainkkal ápolt kapcsolatunkat, amely többet ér az anyagi javaknál, a természeti környezetet, amelyben másokkal együtt élünk, és amelyet örökül hagyunk gyermekeinknek. Legyen ez a mostani járvány álruhában jelentkező áldás, s tanítson meg arra, amit már igazán fel kellene ismernünk.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség/Facebook

Magyar Kurír