Felszentelték a Szent Kinga-templomot a kárpátaljai Beregardóban

Külhoni – 2020. július 27., hétfő | 16:36

Szent Kingáról elnevezett templomot szentelt fel a közigazgatásilag Beregszászhoz tartozó Beregardóban Majnek Antal munkácsi megyéspüspök július 24-én. Az eredetileg március 25-re tervezett ünnep a koronavírus-járvány miatt az Árpád-házi szent királylány emléknapjára került.

A szertartás a templom előtt kezdődött, ahol a beregardói közösség lelkipásztora, Molnár János beregszászi plébános köszöntötte az egybegyűlteket. Majnek Antal püspök az egyházközség kurátorától jelképesen átvette a templom kulcsait, és kitárta az ajtót. Kívül-belül meghintette szenteltvízzel a templom falait és a híveket.

A templomban bemutatott szentmisén Bacsó Róbert állandó diakónus olvasta fel az evangéliumot.

Isten nagyon megáldotta a magyar népet, hiszen ezer év alatt sok szentet és boldogot adott az Egyháznak – mondta prédikációjában a megyéspüspök. Emlékeztetett: Szent Kinga testvérei Szent Margit, Boldog Jolán és Boldog Konstancia voltak; nagynénje a világszerte ismert Szent Erzsébet. Kinga mély vallásossága már gyermekorában megmutatkozott. Amikor feleségül adták Boleszláv lengyel fejedelemhez, elmondta neki, hogy már gyermekként teljesen odaszentelte magát mennyei jegyesének. Mindketten tisztasági fogadalmat tettek Isten előtt a krakkói székesegyházban.

Kinga ápolta a szegényeket és betegeket, bárhol is járt. Édesapjától, IV. Bélától kért szakemberek segítségével Wieliczkában megnyitották a sóbányákat. Meglátogatva a bányákat, azt kérte, hogy az egyikből kitermelt sótömböket adják neki a szegények javára. Apja örömmel teljesítette kérését. Egy legenda szerint amikor Wieliczkában megnyitották a sóbányát, az első sótömbben megtalálták azt a gyűrűt, amelyet Kinga Aknaszlatinán dobott be a tárnába, a birtokbavétel jeléül.

Élete imádságban és az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásában telt. A lengyel nép nagyon szerette. Férje halála után vagyonát szétosztotta a szegények között, illetve templomok, kolostorok alapítására adta. Az ószandeci kolostorba vonult. Ebben a városban avatta szentté Kingát 1999-ben II. János Pál pápa.

Prédikációjában Majnek Antal püspök arról is beszélt: Molnár János plébánossal úgy gondolták, hogy a templom patronájának választják Szent Kinga mellé két húgát, Boldog Jolánt és Boldog Konstanciát is. Jolán, három gyermekét fölnevelve, teljesen odaadta magát az Úr Jézusnak, a mennyei Vőlegénynek. Ő is Ószandecben lett szerzetes, ahol egy ideig megözvegyült húguk, Konstancia is velük élt. Konstanciát a halicsi (galíciai) fejedelemhez adták feleségül; férjéről, Lev Danilovicsról kapta nevét Lemberg (Lvov, Lviv) városa, melyhez egy időben Kárpátalja egy része – így Munkács is – tartozott.

Ez a három szentéletű nő óriási apostoli munkát végzett – fogalmazott a főpásztor. Szentbeszéde végén így fohászkodott: „Kérjük most az Úristen felszentelő erejét, hogy itt, ebben a házban a négy fal között egy élő Egyház növekedjen tovább, illetve erősödjön meg.”

A Mindenszentek litániájának eléneklése után következett a templomszentelés szertartása. „Ez az épület, melyet neved tiszteletére szentelünk, legyen az üdvösség és a kegyelem háza, ahol a keresztény nép egybegyűlik, hogy lélekben és igazságban imádjon és egyre jobban szeressen téged” – fohászkodott a megyéspüspök, majd elmondta a templom és az oltár felszentelésének imádságát. Szentelt olajjal kente meg az oltárt és a falakat, majd megtömjénezte az oltárt és a templom belsejét.

„Imádságunk, mint a tömjénfüst, szálljon eléd, Istenünk! És amint ezt a házat betölti a tömjén illata, ugyanúgy járja át Egyházadat Krisztus evangéliumának szelleme!”

Az asszisztencia megterítette az oltárt. A gyertyákat különös ünnepélyességgel gyújtották meg a felszentelt templomban és a felszentelt oltáron bemutatandó első szentmiséhez.

A főcelebráns Majnek Antal megyéspüspök volt. Koncelebrált Lucsok Miklós segédpüspök, Molnár János beregszászi plébános, valamint a Beregszász közelében működő lelkipásztorok: Jaczkó József mezőkaszonyi, Mankovics Sándor nagybégányi és Rácz István benei plébános, valamint Levcsenkó Róbert görögkatolikus helyettes esperes.

Az áldoztatás után a főpásztor ünnepélyesen elhelyezte az Oltáriszentséget a tabernákulumban. Néhány percig csendben imádkoztak előtte a jelenlévők.

A záróáldás előtt Molnár János plébános kérésére a meghívott vendégek közül néhányan rövid ünnepi beszédet mondtak a templomszentelés alkalmából.

„A kapun belépve az fogalmazódott meg bennem, hogy ez a templom építészetileg is egységet képez. Egyesíti a múltat és a jelent. A maga modern kinézetével mégis beszél a múltról – mondta Levcsenkó Róbert görögkatolikus helyettes esperes. – Amilyen szépen találkozik a fa és a kő (...), az ember jutott róla eszembe, aki test és lélek egysége.”

„Együtt örülünk veletek – mondta Balázs Antal református lelkipásztor, akivel együtt református hívek is érkeztek a templomszentelésre, az egész gyülekezet köszöntését hozva. – Isten igéje arra tanít bennünket, hogy a hívő emberek mindenkor törekedjenek a békességre és a szeretetre. (...) ha a múltban volt valami sérelem vagy bántás közöttünk, akkor bocsássunk meg egymásnak, s legyen közöttünk szeretet és egység. Ebben az időben, amikor a világon nagyon sok helyen üldözik a keresztényeket, és amikor a hitetlenség egyre inkább terjed, fontos, hogy azok, akik Jézus Krisztust Megváltójuknak tartják és vallják, összefogjanak és a keresztény testvért lássák a másik emberben.”

Molnár János plébános köszönetet mondott Istennek, hogy felépülhetett ez a templom. Majnek Antal püspöknek megköszönte, hogy az első pillanattól fogva támogatta a tervet, mindenben – nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is –, és biztatta őket, atyai figyelemmel kísérte a templom épülését, és most felszentelte ezt a szent hajlékot. Köszönetét fejezte ki a magyar kormány támogatásáért; Babják Zoltán polgármesternek, aki készségesen rendelkezésükre bocsátotta a telket, ahol a templom felépülhetett; az ószandeci (Stary Sącz-i) Szent Kinga-körnek a templom berendezéséért; Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzul segítségéért, hogy a berendezési és a liturgikus tárgyak a helyükre kerülhettek; minden névtelen adományozónak; az ardói híveknek munkájukért.

A szentmise – a záróáldás után – a pápai és a magyar himnusz eléneklésével ért véget.

Azok a hívek, akik a járványügyi intézkedések miatt nem mehettek be az épületbe a szertartás alatt, a szentmise végeztével megtekinthették a templom belsejét.

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria