Istent nem lehet bezárni a templomba – A Keskeny út misszió fesztiválokon szólítja meg a fiatalokat

A templom biztonságán kívül is elmondják, hogy Istennel élni lehet, és jó. Idén az ikafalvi csapatösszerázó képzések után Gyergyószentmiklósra, a 4-es kilométerkőhöz látogattak el, az itt megszervezett EMI-táborba. Július 18-án a programokat egy beszélgetéssel kezdték, Van kiút a szenvedélyek fogságából címmel.

Szász György arról számolt be, milyen életutat és milyen mélységeket kellett végigjárnia, hogy megszabaduljon a szenvedélyek rabságából. Kifejezte, hogy az alkoholizmus egy olyan betegség, amelyből soha nincs gyógyulás, de hosszú időre tünetmentessé válhat az ember: „Nincs olyan, hogy én erős vagyok, már túl vagyok rajta, és már megihatok egy gyengébb italt, mert kigyógyultam belőle. Az egyetlen célravezető megoldás az, hogy soha többé nem fogyasztok abból a szerből, amelynek a rabságában éltem. Egy korty ital abba a mélységbe vezet vissza, ahol abbahagytam, ahol sikerült annak idején leállnom, sőt ezután a még mélyebbre süllyedés következik.”

A beszélgetésből az is kiderült, hogy az ember nem mondhat olyat, hogy „én soha többé nem iszom”; de azt kijelentheti, hogy „ma nem iszom”. És mindennap ezt megfogadva és teljesítve eljuthat oda, mint az előadó, hogy immár bő kilenc éve nem fogyasztott alkoholt. A beszélgetés keretében az is elhangzott, hogy van kiút a függőségből – segítséget kell kérni, és e téren Erdélyben a Bonus Pastor Alapítvány munkatársai a leghatékonyabbak.

A nap hátralevő részében kézműves-foglalkozáson, nemezelésen vehettek részt az érdeklődők, majd a Keskeny utas csapat tagjaival beszélgethettek. Csütörtökön Majos Zoltán teológus tartott áhítatot; ezt követően Antal Katalin tanár előadása következett, Nevelés… liberális vagy konzervatív – melyik a jó? címmel. Elhangzott: „a szabadsággal és a keretekkel ésszel kell bánni, a túl kevés és túl sok is megárt mindkettőből, a szabadság tehát semmiképp sem azt jelenti, hogy mindent lehet, mint ahogy a keretek sem azt, hogy semmit sem”. Arról is szó esett, hogy nem elég az útmutatás, mert Vekerdy Tamás szavaival élve: „a gyerek azt veszi le belőlem, aki én vagyok, nem azt, amit prédikálok”. Az előadó a sokféle nevelési stílus mellett a Szentíráson alapuló, bibliai szemléletű nevelés mellett tette le a voksát, ugyanis felhívta a figyelmet arra, hogy a mindenkori társadalomba való beilleszkedésre is fel kell készíteni a gyerekeket, ezért a közösség elvárásainak megfelelő szokások kialakítása és az ösztönerők feletti uralom fejlesztése nem maradhat el.

A nap további részében a Bardócz Tímea által írt Ki vagyok én? láthatatlan színház következett, ahol a betérőknek egy különleges élményutazásban lehetett részük.

Július 20-án Bardócz Csaba ikafalvi lelkipásztor tartott áhítatot az igazmondás fontosságáról. „Az igazságot el kell mondani, de nem mindegy, hogy azt milyen módon közöljük, fontos, hogy szavaink építsenek” – hangzott el. Ezt követően Szász Tibor felsősófalvi lelkész Van-e szükség ma férfiakra, avagy hova lett a férfierő? címmel tartott előadást. Életszerű példákkal felhívta a figyelmet arra, hogy „aki túl tud lépni a szexista besoroláson és gondolkodásmódon, függetleníteni tudja magát az ebből születő korlátoktól, hatalmas belső energiákat szabadíthat fel önmagában a páratlan isteni szolgálatra. Ekkor férfiúi princípiuma teljes atyai minőségben bontakozhat ki a dolgok teremtésében.”

Szombaton Mátyás István újonnan megválasztott gyergyószentmiklósi református lelkipásztor tartott áhítatot. Felhívta a figyelmet arra, mennyire fontos az, hogy embertársainkkal és magával Istennel is megosszuk mindazt, ami a lelkünket, szívünket nyomja. Ezzel már rá is hangolt az ezt követő előadásra, amelyet a felesége tartott. Mátyás Judit ápoló, tanár hangsúlyozta: egymásnak elsősorban nem jó egészséget, hanem békességet kellene kívánnunk, mert ha békesség van bennünk, akkor a betegségek is elkerülnek. Igazából akkor betegszünk meg, ha békétlenek vagyunk. Elhangzott az is, a holisztikus emberkép alapján fontos, hogy az embert a maga egészében lássuk: mint test, szellem és lélek egységét. Ha testi tünetek jelentkeznek, akkor sok esetben a megoldást, a gyógyulást ott kell keresni, hogy megvizsgáljuk, milyen lelki terheket cipelünk magunkkal.

A Keskeny út misszió tevékenysége itt nem ért véget, hiszen a Tusványoson is jelen voltak. Hiszik, hogy ott kell lenniük, ahol a fiatalok egybegyűlnek. Isten vigasztaló szavára mindenhol, a fesztiválokon is szükség van.

Szöveg és fotó: Bardócz Csaba/Székely Hírmondó/Romkat

Magyar Kurír