„A férfinak mennie kell a maga útján” – Kiállítás Tisza Istvánról

Nyár végén, augusztus 31-én nyitotta meg kapuit az Országgyűlési Múzeum új időszaki kiállítása. A három részből álló tárlat először Tisza István és családja történetét mutatja be. A második részben Tisza politikai tevékenységét ismerhetjük meg – fókuszban első miniszterelnökségének és képviselőházi elnökségének időszakával –, a harmadik, befejező állomás pedig tematikusan jeleníti meg azokat a problémákat, amelyek a dualizmus köz- és politikai életét lázban tartották. „Ahogy azt a kiállítás címe is mutatja, nem csupán egy személyes történetet szeretnénk bemutatni, hanem egy korszak történetét egy miniszterelnök szemüvegén keresztül" – magyarázza Mihályfi-Tóth Alex, a tárlat kurátora. Hozzáteszi: Tisza István politikai és magánéleti döntései alapján képet kaphatunk arról, milyen volt a korszakban a politikusi gondolkodás.

A kiállításon nem látunk nagyobb összefoglaló szövegrészeket: főként idézetek és tematikus feliratok jelzik Tisza különböző életszakaszait. A látogatók audio guide készüléket kapnak a bejáratnál. „Mindenről, ami a tárgyakon, falfeliratokon megjelenik, a kiállítás elejétől a végéig, maga Tisza István mesél a fennmaradt levelezései és a parlamenti beszédei alapján" – avat be minket a koncepcióba a kurátor.

A geszti református egyháznak adományozott tárgyak bizonyítják, mennyire elkötelezett volt Tisza a református vallás iránt. „A predestinációba vetett hite lehet a magyarázata annak, hogy kötelességtudó ember volt, és hogy1886-tól, a politikába kerülésétől kezdve egészen 1918-ban bekövetkezett haláláig következetesen kitartott az elvei mellett. Református vallása ugyanis erős hivatástudattal ruházta fel" – erősíti meg Mihályfi-Tóth Alex.

A kétszeres miniszterelnök politikai hivatástudata már fiatalkorában kialakult: tizenöt évesen fogalmazott egy levelet a tanítójának, Géresi Kálmánnak, amelyben arról ír, hogy bár szereti a geszti birtokot és a gazdálkodást, elkötelezettnek érzi magát a politikai pálya iránt. „A politikai tanulmányokra nem azért adtam magamat, mintha a politikai pályát a legháládatosabbnak találnám, akár nálunk, akár másutt, hanem kötelességérzetből” – írja levelében. Nem meglepő, hogy Tisza István hamar politikai pályára lépett, hiszen édesapja, Tisza Kálmán 1875-től 1890-ig, vagyis tizenöt éven át volt Magyarország miniszterelnöke. István születésekor, 1861-ben, apja épp az Országgyűlés első alelnöke. Ilyen családi háttérrel – mint Tisza István fogalmazott – neki „kutya kötelessége” tenni valamit a közéletért és a hazájáért. Tisza végül 1886-ban kerül a magyar politikai vérkeringésbe.

Hatalomra jutásakor erős kézzel akarta megváltoztatni a parlamenti viszonyokat és a házszabályt, hiszen az ellenzéki politikusok számos esetben órákig tartó beszédeket tartottak a parlamentben, így nem lehetett haladni a törvényhozással. Az új szabályzatot 1904-ben fogadták el, mely esemény zsebkendőszavazás néven híresült el. „Törvénytelenül, tulajdonképpen házszabályellenesen fogadták el a módosító javaslatokat – meséli a kurátor. – Perczel Dezső ülésvezető házelnök zsebkendőlengetéssel jelzett a kormánypártiaknak, hogy szavazzák meg a törvényjavaslatot. Erre ők felálltak. De ugyanúgy az ellenzékiek is, mert nem tudták, miről is van szó. Abban az időben, ha a képviselők szavazáskor felemelkedtek a helyükről, az egyenlő volt az igennel. Így szavazták meg a házszabály-módosítást.

A zsebkendőszavazást követő ülésen az ellenzéki képviselők szétverték a képviselőház bútorzatát, és némelyik bútordarabot a kézjegyükkel látták el. Ezek is megtekinthetők a tárlaton" – teszi hozzá a kiállítás kurátora.

Első miniszterelnöksége és pártja bukása után Tisza 1905 és 1910 között a család geszti birtokán gazdálkodott, és bár perifériára szorult, mindig készült a hatalomba való visszatérésre. A parlamentbe a Nemzeti Munkapárt színeiben tér vissza, és később, 1912-ben kormánypárti többséggel házelnökké választják. „Erőskezű politikája miatt népszerűtlen politikusnak számított, nemegyszer erőszakkal vezettette ki a Parlamentből az ellenzéki képviselőket" – fejti ki Mihályfi-Tóth Alex. Példátlan esemény a magyar parlamentarizmus történetében, hogy egy ellenzéki képviselő az ülésteremben rálőtt Tisza Istvánra. A golyónyom a mai napig látszik a képviselőházi ülésterem pulpitusán.

A kiállításon a politikai vonulat mellett feltárul Tisza István pályájának néhány személyes vonatkozása is. Választ kaphatunk például arra is, hogy milyen művészeteket kedvelt, milyen irodalmi kötődése volt. Arany Jánossal és Ady Endrével való kapcsolatát is megismerhetjük. Mihályfi-Tóth Alex hangsúlyozza: 1918. október 18-a szimbolikus nap volt, egy korszak lezárása, amely egybefonódott Tisza halálával. Utána egy teljesen új élet, új politikai-társadalmi berendezkedés következett.

Két múzeumpedagógiai foglalkozás is kapcsolódik a látványos tárlathoz. Az általános iskolás csoportok 1913-ba, a dualizmus korszakának válságperiódusába nyerhetnek betekintést, egy olyan időbe, amikor a politikai ellentétek olykor személyes konfliktusok formájában öltöttek testet, és ezek akár a fegyveres összecsapásig is fajulhattak. A foglalkozás a korszak leghíresebb ilyen jellegű összecsapását, Tisza István és Károlyi Mihály párbaját eleveníti fel. A középiskolás diákok Tisza korának legégetőbb társadalmi és politikai problémáival ismerkedhetnek meg: a nekik szánt foglalkozás a választójog, a nemzetiségi kérdés, az obstrukció és a háborúba lépés kérdéskörét járja körbe. A diákok fiktív szituációkba helyezkedve képviselik Tisza és ellenzői álláspontját, majd eldöntik, kinek az érveit találják meggyőzőbbnek az egyes kérdésekben.

A kiállítás záróakkordjaként a látogatók egy összefoglaló kisfilmet tekinthetnek meg Tisza István tragédiája címmel. A film Tisza életének és politikai pályájának fontosabb momentumaira koncentrál. Ezek közül néhány – például a halálát okozó merénylet – filmes rekonstrukcióban látható, ami még inkább segít belehelyezkedni a tárgyalt korszakba. A teljes dokumentumfilm az Országház Filmműhely YouTube-csatornáján is megtekinthető. Az Új világ hajnalán – Tisza István című tárlat 2020. december 13-ig látogatható az Országház új kiállítóterében.

„Férfinak menni kell a maga útján. A maga útja alatt azt az utat érthettem csak, amelyet kötelességérzete és lelkiismerete diktál, nem törődve siker vagy sikertelenség kérdésével. Én megpróbáltam mind a két utat. Egyformán, habozás nélkül.” (Tisza István beszéde a munkácsi díszpolgári oklevél átvételekor, 1914. május 11.)

Szöveg: Kincses Krisztina

Fotó: Sebestyén László

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. november 8-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.