A felsőörsi prépostsági templom – Érsekségi ékességek (51.)

A felsőörsi, Bűnbánó Szent Mária Magdolnának szentelt egykori prépostsági templom az egyik legkorábbi, 13. századi eredetű templom a Veszprémi Főegyházmegyében, mely kimagasló és egyedülálló művészettörténeti értéket képvisel a magyarországi emlékek között. A település történeti központjában kiemelkedő sziklafelszínen, szabadon áll a keletelt, homlokzati tornyos épület. Korai kegyúri templom, szokatlan elrendezéssel (kétszintes oldalterek, toronyalji temetkezési hely, karzatkápolna), kvalitásos építészeti részletekkel (kváderfalazat, homlokzati szerkesztési rendszer), kőfaragványokkal (bélletes kapu, nyíláskeretelések, fogrovatos párkány).

A 16. században a Batthyány család kegyurasága alatt álló templom romossá vált. A Padányi Biró Márton által végeztetett, 18. századi felújítás jellegzetessége, hogy a lehetőségekhez mérten az épület középkori jellegét és részleteit megtartották, tagozatait esetenként vissza is építették, a bélletes kapu jellegét megőrizték, a belső tér szerkezetét megtartva azt egységes barokk tagozatokkal öltöztették fel. Máig nagyjából ebben a formájában maradt fenn az épület.

A templom mellett működő, Mária Magdolnáról nevezett világi prépostság (társaskáptalan) alapításáról nem ismerünk középkori forrást, alapítása a 12. század végére, a 13. század elejére tehető. A kis létszámú társaskáptalan tagjai – elsősorban elöljáróik, a mindenkori prépostok – rangos tagjai voltak a veszprémi székeskáptalannak: a kanonoki testület négy prépostja közül az egyik a felsőörsi volt (a testületet vezető nagyprépost, a veszprémi Mindenszentek társaskáptalan élén álló úgynevezett kisprépost és a hántai prépost mellett).

A prépostság kegyurai az Örsi, későbbi nevükön a Batthyány nemzetség felsőörsi ágából kerültek ki. A templom első említése adja tudtunkra, hogy az alapító, „Örsi Miske ispán felesége, Osli Margit úrnő az örsi Mária Magdolna-egyház Szent Mihály-oltárát Bertalan veszprémi püspökkel felszentelteti, és ez alkalommal a Buhna nevű szolgálót az örsi egyháznak adományozza.”

A templom 1943-ban megkezdett kutatása a világháború miatt megszakadt. A folytatásra az 1960-as években került sor; Gergelyffy Andrást hamarosan Tóth Sándor követte, aki a templombelsőben több helyen és a kapu előtt régészeti feltárást végzett, valamint megfigyelést a korábban már megbontott vakolatú homlokzatokon, illetve falkutatást néhány ponton a belsőben, a barokk köpenyezés bontásával.

Bebizonyosodott, hogy az épület legkorábban elkészült része az eredetileg szabadon állónak tervezett homlokzati torony volt, amelyet egy korábbi, kisebb templom elé épített a kegyúr, s földszintjén temetkezési helyet alakított ki. A karzat déli és nyugati falán feltárt nyomok egy keskenyebb alapterületű, köztes szinten kialakított kápolna és a hozzá vezető lépcső elvi rekonstrukcióját tették lehetővé. Kivételesen szerencsés helyzet, hogy írott forrás támasztja alá a kápolna létét, amelyben egykor Szent Mihály oltára állt, a toronyaljban alatta kialakított alapítói sír felett. Az Erdei Ferenc (Országos Műemléki Felügyelőség, OMF) tervei szerint készült felújításban a kutatási eredmények logikus, értelmező és esztétikus rendszerben jelennek meg. A kutatótól és tervezőtől a munkák végeztével, 1966-ban megjelent kismonográfia máig alapvető összefoglalója az építéstörténetnek.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye; Wikimedia Commons

Magyar Kurír