Bathi mesék a matekról – Kit Yates Ne hidd el az igazságot! című könyvéről

Nos, ezúttal egy fiatal, a matematikában és a biológiában egyaránt otthonos tudós, komoly értekezések elismert szerzője és két kisgyermek játékos kedvű apja szólít meg bennünket. A magam részéről csak azt sajnálom, hogy nem a matekkal elég keservesen és kevéske sikerrel birkózó éveimben került a kezembe ez a könyv, amelynek minden sora azt bizonyítja, hogy ez a tudomány korántsem olyan gyermek, ifjú és felnőtt agyakat nyúzó hiábavalóság, mint oly sokan – köztük magam is – gondolták és gondolják mindmáig.

Külön öröm, hogy Yates tanárnak sem utolsó; „a matematika egész életünket átszövi” tételét egy igaz mesével indítja a bevezetésben. A fogás-visszafogás matematikai módszerét azzal a történettel kezdi, amikor kisfiával ennek a módszernek a segítségével állapították meg kertjük „csigacsordájának” majdnem pontos számát. Vannak persze a kötetben – bár mindig olvasmányos, gördülékeny előadásban – ennél elcsigázóbb históriák is. Például arról, hogy milyen veszélyeket, illetve milyen védelmi esélyeket nyújt a matematika annak, aki a módszereivel visszaél, illetve bölcsen él.

Érdemes idéznünk az előszóból azt a gondolatsort, amelyben a szerző a magyar matematika egyik zsenijére, Rényi Alfrédra is utalva ugrik fejest a laikusoknak szánt mondandójába: „Philiptől (egyik professzorától – T. É.) nem pusztán matematikai biológiát tanultam, hanem arra is megtanított, hogy a matematikus érző emberi lény, nem pedig egydimenziós automata, aminek oly gyakran lefestik. Ahogy azt a valószínűség-számítással foglalkozó magyar tudós, Rényi Alfréd megfogalmazta, a matematikus nem pusztán »olyan gép, amely kávéból tételeket készít.« (…) Tudományos pályafutásom szempontjából döntő jelentőséggel bír, hogy Philip segítségével újra meg kellett ismerkednem a biológiával (…) A doktori képzés alatt elkezdett munka vált további pályafutásom szilárd alapjává. Jelenleg is foglalkozom a biológiának e lenyűgöző területeivel és más témákkal is – ma már saját PhD-hallgatóimmal együtt, akiket az alkalmazott matematika docenseként oktatok.”

Mielőtt néhány, manapság igazán húsunkba vágó témát megemlítenék, kezdjük egy „csak” anyagi tönkremenéssel járó, igen tanulságos históriával, a novella hosszúságú történetek elejéről. Ez pedig Az exponenciális gondolkodás (Az exponenciális viselkedés bámulatos ereje és kijózanító korlátai) című fejezet. Középpontjában Darren Caddick, egy dél-walesi kisváros gyanútlan gépjárművezető-oktatója áll, akinek egész vagyonkája elúszott a Magyarországon piramisjátéknak, angol földön pedig pilótajátéknak nevezett ügyeskedések során.

Ugyanebben a fejezetben szerepel egy művészettörténeti krimibe illő, egyszerre megrendítő és mulatságos esetleírás is a nácibarát holland képhamisítóról, Van Meegrenről, aki egy általa összeekecselt ál-Jan Vermeer-képet adott el Hermann Göringnek. Ha a matematikai kutatások nem segítenek a képen használt fehér festék alapos vizsgálatában, akkor a Krisztus és a házasságtörő asszony mint holland nemzeti érték Németországba csempészéséért Van Meegrenre halálbüntetés várt volna, de – hála a tudománynak – képhamisítóként csak egy év börtönt kapott.

Feltétlenül ki kell még emelnem A matematika törvényei – Mi jogon kerül a matematika a tárgyalóterembe című epizódot, amelynek hősnője, az ártatlan Sally Clark egyedül a matematikai módszereknek köszönhette, hogy nem ítélték halálra két kisfia megöléséért – ártatlanul. Igaz, tíz éve ment rá az életéből erre az ökológiai tévedésre, két bölcsőhalál hibás megítélésére, de a matematika most mégis segített. Nem úgy, mint annak idején Dreyfus kapitánynak, akit hasonló módszerekkel próbáltak felmentetni, ám kellő szakértelem és tapasztalatok híján.

A Yates-mű napjainkban legizgalmasabb, voltaképpen mindnyájunkhoz szóló fejezete a Fogékony, fertőző, eltávolított – A betegségek megfékezése rajtunk múlik című. Remélhetőleg sok-sok járványügyi szakember és egyszerű állampolgár elolvassa és megszívleli majd, különös tekintettel arra, hogy rámutat a járványok gyöngülésének kevéssé közismert, ám reményt keltő matematikai törvényszerűségeire.

Összefoglalva: ennek a könyvnek minden példázata a nagybetűs élet, az öröm és a tudatosság irányába mutat. Olvassuk olyan figyelemmel és szeretettel, ahogyan írója összeállította nekünk. Munkája méltán világjáró és világhódító. Hiteles tudós ő, ugyanakkor két lábbal a földön áll, és ráadásként még írni is remekül tud.

(Kit Yates: Ne hidd el az igazságot! Miért (szinte) minden matematika. Fordította Tóth Enikő, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2020) 

Szöveg: Petrőczi Éva

Fotó: Pixabay; Athenaeum Kiadó

Az írás nyomtatott változata a 2020. október 4-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.