Csernus Mariann köszöntése

Csernus Mariann, Jászai Mari- és Kossuth-díjas színművész, hazánk legidősebb aktív színművésze október 30-án, a 95. születésnapján ismét színpadra lépett a Bethlen Téri Színházban a Vizsolyi Biblia 2.0 című, teátrumunkban a tavalyi évben bemutatott önálló előadásával – olvasható a fővárosi színház közleményében. A rendhagyó előadást sajtónyilvánosünnepség követte a Kossuth-díjas színművész aznapi kilencvenötödik születésnapja alkalmából.

„Mi az, hogy hogy vagyok? Úgy vagyok, mint ahogy tegnap voltam és holnap leszek. Ez nem azt jelenti, hogy ma valami olyan rendkívüli van. Istenem, ez is egy nap, ennyi!” – mondta Csernus Mariann a köszöntése alkalmából a nézőtéren maradt közönségének és a sajtó képviselőinek. Az 1928. október 30-án, Budapesten született, 1948 óta – vagyis 75 éve – színpadon játszó művész elmondta: imád olvasni, falja a szépirodalmi könyveket, rendszeresen gyalogol és gyönyörködik a természetben, a Budai-hegység madarait az erkélyére szoktatta, eteti és beszélget velük.

A Kossuth-díjas művész – az Új Ember kulturális mellékletének szerzője, az estet szervező Navarrai Mészáros Márton újságíró, szerkesztő kérdésére felelve – beszélt arról is, hogy azért lett színésznő, „mert eldöntöttem, hogy színésznő leszek.” Az édesapja, vitéz Csernus Károly első világháborús tiszt ellenezte a döntést, nem akarta, hogy a lánya a színpadot válassza, de ő már fiatalon sem volt olyan, akit könnyen lehet befolyásolni. Madách Imre Mózes című, a bibliai Mózes életéről szóló előadásban, amelyben 1967-től tizenhét éven keresztül játszotta Cippórát a Nemzeti Színházban, számos fontos felismerésre jutott, köztük arra is, hogy néha legszívesebben „bemosna” egyet az adott partnerének, bár soha nem volt az erőszak híve.

A törékeny külsejű, de valójában rendíthetetlen művész azt is megosztotta a nézőkkel, hogy évtizedeken keresztül nem játszhatott kőszínházban, miután Párizsban találkozott az egyik disszidált fivérével; ekkoriban a Nemzetiben nem kapott szerepeket, de önálló estekkel járta az országot. Élete legfontosabb barátja Weöres Sándor volt, a legendás költő Psyché című darabját Csernus Mariann éveken keresztül, az egész országot beutazva játszotta.

„Weöres Sándor életem legjobb barátja volt, a Psyché egy országos siker volt, olyan értelemben, hogy mindenkinek volt róla valami mondanivalója. Nem tudok neked mit mondani róla, énnekem Sándor az életem egyik legfontosabb szereplője volt, áldja meg az úristen ott, ahol van. Csodálatos ember és nagyszerű alkotó volt” – mondta a költőhöz fűződő barátságáról, hozzátéve, hogy Károlyi Amy költő-műfordító, Weöres felesége is jó barátja volt. Mint mondta, Weöres nagyon érdekes, már-már gyermeki személyiség volt, aki nem tudott volna egyedül létezni.

Csernus Mariann már gimnáziumban kitűnt versmondással, és szerinte a magyar és a nyelvek határozták meg az életét. „Németül anyanyelvi szinten beszélek, ezen kívül franciául, angolul is beszélek, bár angolul nem tudok beszélni, de mindent elolvasok, és persze, a spanyol nyelv. La lengua española, hogy szeretem én ezt!” – sorolta. A Kossuth-díjas művész, aki 1950 óta a Pesti Magyar Színház, a korábbi Nemzeti Színház (immáron örökös) tagja nemcsak örömről, hanem arról is vallott, hogy elveszítette a szüleit, a három emigrált öccsét, barátai és kollégái közül is sokan távoztak, viszont a legnagyobb veszteség az első házasságából, Joó László színművésztől született lánya, Joó Katalin (1951-1988) színművész öngyilkossága. „Az ember tudomásul veszi, hogy az egész családját eltemette már; nem beszélek a szülőkről, mert az egy természetes folyamat, hogy őket el kell temetni. Ez beletartozik a természet rendjébe, még akkor is, ha nehéz. Énnekem sajnos a lányomat is el kellett temetni, ami már nem tartozik a természet rendjébe, mert természetellenes dolog, de ennek is meg kellett történnie” – mondta.

Magyarország legidősebb aktív színpadi színésznőjét Bánsági Ildikó, Kossuth-díjas színművész köszöntötte szakmai oldalról (a két művész öt és fél évtizede ismeri egymást, akkor dolgoztak először közösen), Szücs Balázs református lelkész, Budapest VII. kerületének alpolgármestere városvezetőként és a Vizsolyi Biblia 2.0 fővédnökeként, Váczi László, a Bethlen Téri Színház igazgatója pedig a teátrum nevében. Navarrai Mészáros Márton újságíró, szerkesztő alkotótársként és barátként nyújtott át virágcsokrot és ajándékot a művésznek, aki végül tortákkal, virágcsokrokkal és ajándékokkal megrakodva távozott a teátrumból.

Fotó: Hatházi Tamás 

Magyar Kurír
(n.m.)

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. november 12-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.